Klebelsberg-nap Pécskán – Érdekfeszítő előadások, gyér érdeklődés – AUDIÓ
Szombaton a pécskai 2-es Számú Általános Iskola dísztermében került sor az idei Klebelsberg-nap rendezvényére. 11 óra után a szervezők nevében Nagy István, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte a kéttucatnyi érdeklődőt, illetve az előadókat, Makkai Bélát, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi docensét és Miklós Péter történész-muzeológus egyetemi oktatót, a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézete és a Fekete Ház munkatársát. Az elnök a jelen lévőknek kiosztotta a Klebelsberg-napi füzetek 2. számát, amelyikben a 2011. november 26-i megemlékezés történései mellett a jelenlegi magyar tannyelvű oktatás romániai és Arad megyei helyzetéről készült kimutatással is szolgáltak.
Makkai Béla előadásának bevezetőjében ismertette a tiroli-magyar gyökerű, de magát mindig magyarnak valló politikus életpályáját, kezdve a pécskai születéstől a hazai és külföldi tanulmányain át a századfordulón kultuszminiszterré történt kinevezéséig, amikor feladatkörét 3 téma köré csoportosította.
 1. A nemzetiségi kérdés. A Varga Gyula akadémikussal közösen készített felmérésből átlátta, hogy a magyar nemzet vezető pozíciója ellenére mostoha helyzetben van, hiszen az ország politikai stabilitását veszélyeztette a késlekedő földreform, ezért egyre több magyar vándorolt ki Amerikába. Azért is, mert a szórványvidékeken az Al-Duna Bank által tudatosan megszerezett magyar tulajdonú földekkel a román érdekeket szolgálták. Az ottani földönfutóvá vált magyarság a kivándorlás vagy a beolvadás között választhatott.
2. Az általános szavazati jog bevezetésével a nemzetiségek döntéshozó helyzetbe kerülhetnek, felborulhat a politikai stabilitás.
3. A nemzetpolitikai erőkifejtés hiánya – a főnemesség nem foglalkozott felelősen a nemzeti kérdéssel, csakis hangzatos beszédek szintjén. Éppen ezért magának nem a nemzetiségek gyengítésén, hanem a magyar nemzet megerősítésén kell munkálkodnia. A darwinizmus hatása alatt kidolgozott nemzetstratégiát 30 év alatt látta megvalósíthatónak. Ebben olyan elképzelések szerepeltek, mint az Amerikába települt, mintegy 3 millió magyar hazahívása és az Alföld és a Székelyföld közötti szórványvidékekre történő betelepítése, Széll Kálmánnal és Tisza Istvánnal egyetértésben. A századfordulón indította be 100 ezer magyarnak Szlavóniába, a Száva folyó két partjára történő betelepítését, amikor a magyarokat 500 helységre telepítették be kedvező földreform segítségével, számukra 110 iskolát építettek, a horvát nacionalizmus kereszttüzében. Klebelsberg tanácsára, minden konfrontációt kerülve, a közösségépítésre összpontosítottak, ezért 1913-ban az ide betelepült családok gyermekeinek a 90%-a magyar iskolában tanult. Lépéseket tett a dunai hajósoknak a beolvadástól történő megóvása, illetve az Óromániában élő magyaroknak az iskoláztatása érdekében. Klebelsberg Kunó nemzet iránti aggodalmait a főnemesség nem vette komolyan, Tisza István miniszterelnök is túlzásként könyvelte el, mert azt hitte, a nemzetiségi konfliktushelyzetek hosszú távon is kezelhetők. Szomorú, hogy Klebelsberg 30 évre tervezett nemzetépítő politikáját nem tudta befejezni, azon csak 15 évig munkálkodhatott, ezért az I világháború utáni zűrzavar, illetve Trianon mindent romba döntött – sommázta előadását Makkai Béla.
 A jelen lévő Király András államtitkár, élve a kérdezés lehetőségével, feltette a kérdést: ha Klebelsberg átlátta az Al-Duna Bank mesterkedéseit, miért nem hozott ellenintézkedéseket? Talán azért, mert Deák Ferenc a visszafordíthatatlan folyamatot elindító intézkedésektől rettegett? Sajnos, ebbe a csapdába esett, mert hozzájárul Magyarország szétszaggatásához.
Az előadó leszögezte: a magyar elitet nem lehetett felrázni az 52 milliós birodalom biztonságtudatából. Az általános választójog hiányában a magyar törvényhozásban ülő 500 magyar képviselővel csak 12 nemzetiségi, sőt ennél kevesebb is nézett szembe, holott a valóságban a magyarság csupán a lakosság 48%-át képezte. Az arány megfordításához 30 évre lett volna szükség, a történelem azonban csupán 15 évet hagyott erre, ami nem bizonyult elegendőnek.
A kávészünet után Miklós Péter Klebelsberg nemzetkoncepciója és kisebbségpolitikája címmel tartott előadást, amelyikben kitért arra az intézményrendszerre, amivel a nemzet szellemi fejlődését próbálta előmozdítani. Ilyen volt a Konstantinápolyi Magyar Intézet is, ahol sok tehetséges, a nemzetet szolgáló értelmiségi tanult. Klebelsberg antiliberális konzervatív világnézetét támasztotta alá az 1920-ban megjelent munkájában, amelyikben részletesen kifejti a főnemességnek a nemzeti kisebbségek problematikájával szembeni teljes érdektelenségét. Mert azt hitték, az ország és a nemzet megtartását szavatolja az 1000 éves államiság, illetve az államalapító nemzet főnemességének a kiváltságai, miközben fogalmuk sem volt, de nem is érdekelte őket a kisebbségek kialakulásának a körülményei, a valós társadalmi, politikai helyzetük. Az országban élő szlovákok száma ugyanis a XIX., de a XX. században is megduplázódott, miközben a magyarság fogyott.
Mindkét előadás olyan, a magyarágunk történelmével kapcsolatos tényeket tárt a hallgatósága elé, amelyekkel ritkán találkozhat, tankönyvekben nem olvashat róluk. Nagy kár, hogy a ragyogó alkalommal csupán kéttucatnyi magyar élt.
Az előadásokat követően a templomkertben álló Klebelsberg Kuno mellszobrát először Nagy István, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, majd Bölöni György a helybeli RMDSZ, Király András a megyei szervezet részéről, Bartok András a Búzavirág Egyesület nevében koszorúzta meg.
Balta János
nyugatijelen.com
... http://erdely.ma/multidezo.php?id=130806&cim=klebelsberg_nap_pecskan_erdekfes ... |