Laczkó Vass Róbert: Miről szól egy latin-amerikai szigorított börtön, és milyennek látszik európai szemmel?
Lukács Csaba: Külön világ ez, amelynek a logikáját inkább csak megtapasztalni lehet, semmint megérteni. A La Paz-inak nyolc egysége van, ebből Tóásó Előd hármat próbált ki. A legszörnyűbb hely a GRUIA, vagyis a sötétzárka, amelyben víz van, de sem felállni, sem leülni nem lehet, így térdelni kell benne. Némi készpénzért megmutatták, éppen üres volt akkor. Ha valaki bekerül a börtönbe, még nem jelenti azt, hogy lesz ágya, szállása. Jelenleg Előd is 80 dolláros celladíjat fizet a CHONCHOCORITO-ban, ám ahhoz, hogy a legjobb körülményekkel rendelkező POSTA nevű részlegbe kerülhessen, 1500 dolláros egyszeri belépőt is fizetnie kellene. Viszont olyan részlege is van a börtönnek, ahol a kisebb bűnökért elítéltek töltik a napjaikat. Velük él az egész család, a feleség bevásárol, mos, főz, takarít, a gyermekek innen járnak iskolába. Nehéz ezt európai logikával megérteni. Volt alkalom, hogy nem egyedül mentem látogatóba. Előd előre szólt, hogy idejében érkezzünk, mert a belügyminiszter meghívott bennünket ebédre. Marossy Géza barátom semmit sem értett az egészből, azt gondolta, valami szállodába hívott bennünket a belügyminiszter, ahhoz kell igazítani a börtönlátogatást. Egészen elképedt, amikor közöltem: a belügyminiszter nem tud kijönni a börtönből ebédelni, mi megyünk be hozzá, sőt: a tortát is mi visszük! Nem volt ugyan „fiesta nacional”, de nálam ez már bevett gyakorlatnak számított.
http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=1521 |