| Téma: Távközlési adó |
|
| mamácska |
|
Számos érvet hoz fel az internetforgalom adóztatása mellett a Bloomberg technológiai szakírója. Ezek egyike szerint ezzel lehetne arra kényszeríteni a technológiai cégeket, hogy továbbfejlesszék a decentralizált, ezért adóztathatatlan internetet.
Látszólag azokat támogatja az internetadóval szemben kirobbant heves magyarországi tiltakozás, akik úgy vélik, hogy a világháló szent tehén, amelyet nem szabad érintenie az adóztatásnak. Valójában a tiltakozás inkább arról szól, hogy a magyarok belefáradtak Orbán Viktor miniszterelnök unortodox adópolitikájába. Az információfogyasztás adóztatása önmagában nem őrült ötlet - állítja Leonid Bershidsky, a Bloomberg technológiai szakszerzője.
Illik hozzá
A világon eddig egyetlen ország sem vezetett be "bitadó" típusú közterhet, Orbán adópolitikájába azonban beleillik ez a fajta adó. Bershidsky ezt követően felsorolja a 16 százalékos egykulcsos jövedelemadó-rendszertől a 27 százalékos (Európa-rekorder) áfán át a különadókig az elmúlt évek adópolitikájának részleteit. Emlékeztet a telefonbeszélgetések perceire és az sms-ekre kivetett adóra is, mivel a kormány nézőpontjából az internetadó csak ennek egyik újabb eleme.
A magyaroknak elegük van az ilyen indirekt adóztatásból: ezért tüntetnek az internetezést sújtó újabb közteher ellen - véli Bershidsky. Valójában nemzetközi mércével mérve még az eredeti, korlátozás nélküli adó sem lett volna elviselhetetlen. Egy amerikai átlagpolgár, aki a tévét is a Netflix internetes szolgáltatáson keresztül nézi, havi 40 gigabájtnyi adatot fogyaszt. Ezért a magyar tervnek megfelelően 25 dollárt (6000 forintot) kellene fizetnie. Ez sok az 680 dolláros (160 ezer forint) magyar átlagfizetéshez képest, de nem több annál, amit a texasiak fizetnek havi internet-hozzáférési adóként.
Húszéves ötlet
A világhálót védő amerikai törvény, az Internet Tax Freedom Act arra a magyarázatra épül, hogy az információ elérésének szabadsága jóval nagyobb hasznot hoz a társadalom számára, mint amekkora hasznot bármilyen az internetre kivetett adótól remélhetnénk. Emellett helytelen lenne olyan közterheket kivetni online világhálós tevékenységekre (például filmletöltésre), amelyek a hasonló offline tevékenységeket (például a letöltött filmek ismételt megnézését) nem terhelik.
A bitadó ötletét a Maastricthi Egyetem két kutatója Luc Soete és Karin Kamp vetette fel először a kilencvenes években. Akkor és azóta is finoman szólva őrültnek tartják őket, ám ez nem változtat azon, hogy az internetadó melletti alapvető érvük érvényesebb, mint valaha. Eszerint a gazdasági tevékenységek egyre inkább az immateriális információ-tranzakciókhoz kapcsolódnak, ezért az - az adóztatás alapjául szolgáló - értékteremtési lánc nagy része láthatatlanná válik.
Miért ne?
Ha a kormányok általában adóztatják a fogyasztást - főként értéktöbblet- vagy forgalmi adókkal -, akkor logikus az adatfogyasztás adóztatása is. Ha a társadalom elfogadja a telefonálás percalapú adóztatását, miért ne tenné ugyanezt az internetforgalommal? De nézzük másfelől. A világháló erőforrása ugyanolyan, mint általában a javak előállításának erőforrásai: korlátos. A szükséges infrastruktúra átviteli korlátokkal rendelkező, adott rendszer. Ebből következően ha a nagy fogyasztást megadóztatjuk, és ezzel visszafogjuk, akkor gyakorlatilag a kisebb fogyasztóknak teszünk jót, mert védjük a hálózat egyenlő hozzáférésérésének lehetőségét.
Az internetadó mellett szóló érv lehet, hogy az adatforgalom ingyenessége pazarlásra ösztönöz: például a felhasználók túl sok olyan videót néznek, amellyel a hirdetők etetik meg őket. Végül van egy olyan érv az adó mellett, amelyet ellenzői sem vitatnának - véli Bershidsky. Arról van szó, hogy jó irányba lökdösné a fejlődést. Arra ösztönözné a technológiai cégeket, hogy olyan technikákat fejlesszenek ki, amelyek minimalizálják az adatforgalmat és felgyorsítják a decentralizált, hálózatos hozzáférést kínáló rendszerek fejlődését. (Ilyen például a hongkongi tüntetők szerveződését segítő FireChat.) Ezekben a felhasználók egymástól is vesznek át információt, következésképpen az ilyen rendszereket nem lehet forgalomarányos internetadóval megterhelni. |
|
| mpd |
|
Ismerik a fórumlakók a hátteret és az előzményeket? Érdemes felidézni.
A távközlési szolgáltatásban OV megpróbált egy állami szolgáltatót összeverbuválni nagyon helyesen. Azonban ezt is balfasz módjára kivitelezték, ezért az egész frekvencia-osztogatást megtámadta mindenki aki él, és vissza kellett csinálni. A balfaszság és az elbizakodott gőg jelképeként az egész cuccot EGYBEN akarták szabályozni, márpedig így az egész egyben lett megsemmisítve! Azok a részek is, amik teljesen törvényesek voltak! Emiatt az egészet vissza kellett volna vonni egy az egyben és új eljárást lefolytatni. Hanem addigra már a kisebb jelentőségű frekvenciákat is kiosztogatták, azt már nem lehetett visszavonni, így mostanra tökéletes patthelyzet alakult ki.
Nos, ez az előzmény, ezért vetik ki most a különadót, mintegy bosszúból, savanyú a szőlő alapon. Mert amúgy ennek a húszmilliárdos adónak nulla értelme van, társadalmi kára nagyságrendekkel nagyobb. A szolgáltatók nyereségét nyugodtan meg lehetne nyirbálni más módon. |
|
|