| Téma: Béke poraitokra ! |
|
|
| Felkesz Deneverr |
|
én azt vallom, amit Woody Allen: nem félek a haláltól,
csak egyszerűen nem szeretnék ott lenni, amikor bekövetkezik!  |
|
| menta |
|
* "Anyám, ki már a messzi végtelen vagy" * Nézem a mécseseket, virágokat, lehullott szirmokat, a túlélőket, lassított filmen mozognak a nyugodt holtak kövei közt. Hol a hétköznapi rohanás, nyüzsgő kapkodás? Itt az emberek kiszállnak a mókuskerékből, és érzik egyszer úgyis mindent itt kell hagyni. Szentidő. De Gaulle mondta a szeretettel nevelt súlyosan fogyatékos lánya temetésén: Most már ő is ugyanolyan, mint a többi.
* |
|
| Felkesz Deneverr |
|
Teljességgel marhaság a czikk .... :--D Olyan nincs h "matematikailag elkerülhetetlen". Legfeljebb annyit lehetne mondani, hogy: bizonyos, nem matemitikai(!), feltételek mellett, matematikai módszerek segítségével bizonyítva ....
A matematika absztrakt tudomány. Nem foglalkozik pl. az öregedéssel sem!! 
|
|
| R.András |
|
"Persze a matematikusok is sokszor tévednek"
Isten tartsa meg a jó szokásukat !  |
|
| menta |
|
"Az öregedés [...] elkerülhetetlen. Úgy értem, komolyan elkerülhetetlen."
Hát ez jó - erre már Mári néni Kistarcsán is rájött, a sparhelt mellett üldögélvén elmerengve . Nagy szellemek találkozása! |
|
|
|
| menta |
|
|
Én és az Atya egy vagyunk. ἐγὼ καὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν. Jn 10,30 |
|
| R.András |
|
|
Az Atya azért akarta, hogy Ő meghaljon, hogy evvel példát mutasson nekünk: ... |
|
| R.András |
|
Az Övé speciális eset: Ő azért halt meg, hogy teljesítse az Atya akaratát.
Az Atya azért akarta, hogy Ő példát mutasson nekünk: nem kell félni a haláltól.
De, mióta Ő ezt megtette értünk, az Atya már nem kíván több életáldozatot.
Tőlünk már nem kívánja azt, hogy mi is meghaljunk !
|
|
| menta |
|
|
.... és ezért halt meg és támadt fel matuzsálemi korban - ja nem. |
|
| R.András |
|
Szerintem az is benne van a gyermekiség parancsában, hogy ne öregedjünk meg és ne haljunk
meg !
|
|
| menta |
|
igen, gyermeki... a gyermetegség más. Ha már itt vagyunk: "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermek"- ez alatt Krisztus szerintem csecsemőkori kvalitásokra gondolt, főleg a megismerőképességre, amely tiszta intuitív jelenlétben van (meg is tanul többek közt egy nyelvet, amit később nagyon nehéz)
- olyan tiszta figyelem, amely mentes a múlt-tudattól (hisz még nincs). Később a felnőttek megismerését megbéklyózza a múlt-tudat, ettől nincs tiszta figyelem. Tele van, "á, ismerem ez olyan" prekoncepciókkal, előítéletekkel, vagy épp a jövőre vonatkozó fantáziálással.
Jelenlét.
Tudod, szivem mily kisgyerek -
http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00519/cim ... |
|
| R.András |
|
A gyermetegséget vállalom.
A mi Urunk azt parancsolta, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek. |
|
| menta |
|
|
Weöresnek hívnám - nem volt baráti kapcsolatunk vele, mint JF-nek, a"bácsizás" meg gyermeteg. |
|
| R.András |
|
J. F.: [A magyar–szanszkrit szakra] én Hamvas Béla és Weöres Sanyi hatására iratkoztam be, de egy-két órán voltam, aztán megszűnt.
Weöres Sándor nagyon sok Baumgarten-díjat kapott, és azokat mindig elutazta, így egyre inkább beleutazta magát a keleti filozófiába és
misztikába. Mind a ketten állandóan részegek voltak, azzal a különbséggel, hogy Hamvas bírta, Sanyika nem. Az első személyes találkozásom
vele úgy történt, hogy 1946-ban a Móricz Zsigmond Könyvesboltban, az Üllői út elején... Itt álljunk meg egy kis kitérőre. Ehhez tudni kell,
hogy Móricz Zsigmondnak három lánya volt, és volt egy szeretője, a Csibe, ezek mind együtt éltek, meg Simonyi Mária, és volt előzőleg egy
asszony, akinek halálához, gondolom, jelentékenyen hozzájárult Zsigmond életvitele. Na most a Zsigmond csinált a lányoknak egy könyvkiadót,
bolttal. Akkor, '46-ban jelent meg Sanyikának az Elysium című verseskönyve, bementem és megvettem, egy pengő volt vagy kettő, nem emlékszem
pontosan, akkor még nem volt divat rányomni az árat a könyv borítójára kívülre. Megvettem, és mondtam az eladóknak – ezek a Móricz lányok
voltak, de én ezt nem tudtam -, hogy tessék már megmondani, hol lehetne megismerkedni a Weöres Sándor úrral. Á, á, a Sanyika, a Sanyika,
mondták. Olyan bejáratú boltjuk volt, mint a falusi boltoknak, az ajtóban volt a csengő, ha belépett valaki, csengett, hát miközben a Móricz lányok
sanyikáznak, hogy á, a Sanyika, a Sanyika – cseng az ajtó, hát itt van Sanyika. Dedikálta Sanyi a kötetet, és bár voltak nálam táskában saját verseim,
amiket nagyon szégyenlettem – nem voltam olyan öntelt fiatal –, nem mutattam meg neki. Egyszerre csak azt mondta: gyere velem, elmegyünk.
(Majd visszatérek A tékozló országra, amire talán még a Sándornak is volt hatása, már formailag, nem tartalmilag.) Elmentünk gyalog az Üllői út elejétől,
a Nemzeti Múzeumtól az Amerikai útra, ahol Sanyi benyitott egy házba, és a következőt láttam – én, a vidéki fiú, aki addig még életemben nem láttam
telefonkészüléket vagy nőt fürdőruhában... (Bián van egy nagyon nagy tó, és ha a nők egyáltalán be mertek menni fürödni, mert nem jött a halász, akkor
hálóingben mentek be.) Ilyet még nem láttam: Sanyi kinyitotta az ajtót, egy romos villa ajtaját, egy asztal volt odabent, rajta hatalmas vájdling tele mákos
tésztával, és a vájdlingot körülállták gyönyörű fürdőruhás fiatal nők. Meg esztéták.
... www.litera.hu/hirek/az_utolso_mohikan_ii |
|
| R.András |
|
A "Sanyi bácsi" nem fölényeskedés, hanem kedveskedés akart lenni.
Meg lehet változtatni.
"Sándor bácsi" jó lesz ?
Az, hogy minél tovább éljek, nem cél, hanem eszköz.
A cél az, hogy Istent dícsérjem.
Azért kell a lehető legtovább élnem, hogy minél tovább teljesíthessem ezt a szolgálatot.
Az is igaz, hogy a lehető legtartalmasabb módon kell élnem, igen, a szakrális munka a leg-
méltóbb tartalom, amivel eltölthetem az időmet.
A szakrális munka azért is jó, mert soha el nem fogyó teendő, soha sem lehet "elvégezni",
kitart egy örökéleten át. |
|
|
|
|
|
|
| menta |
|
|
nem tetszik a "Sanyi bácsi" - szerintem a XX. sz. egyik legnagyobb költőjéről van szó, nem érzem, hogy fölényeskedni kell vele, ha lehet változtatni és egyetértesz, Weöres megnevezés szerencsésebb lenne. Más gondom is van. Nem tudom, mennyire lehet az életcél, hogy minél tovább éljek. A halál túlélése mindig foglalkoztatta az embereket - a tradíció, a religiók, vallások is ezzel foglalkoztak, az azokból deriválódott nagy mesék is a halhatatlanság kérdését tették fel, és keresték az ahhoz vezető utat. Ez nem függött össze az élettartam kinyújtásával ~120 évig - hanem az élet tartalmával függött össze, a tudati hozzáállással, az igazság keresésével, a megismeréssel és kifejezéssel, a lélekismerettel, a lelkiismerettel, a szívjósággal, a szakrálisan végzett munkával, a szóval, a gondolattal függött össze. Miért változott volna ez mára? |
|
|
|