| Téma: Sportpszichológia |
| keresztkem |
|
Hogy mennyire nem "mai keletű" sportpszichológiai problémáról van szó, elmesélném egy régi, sajnos negativ kimenetelű sportélményemet--úgy emlékszem 1967 koranyarán történt.
Helyszín: a margitszigeti, akkor még létező Dózsa teniszstadion--a Palatinus Strand mögött.
Davis Cup mérkőzést játszott Nagy-Britannia ellen a Gulyás, Szikszai összeállitású magyar válogatott teniszcsapat a Sangster, Taylor--utóbbi balkezes teniszező később Wimbledon-t is nyert játékos ellen.És egy lényeges körülmény: 'akkoriban még sehol, semmilyen versenyen NEM LÉTEZETT(!) teniszben a "tie brake" intézménye, tehát minden egyes szettet csak két megnyert game-mel lehetett elvinni.
Az első két nap után Nagy-Britannia 2:1-re vezetett, minekelőtte szombaton a Gulyás, Szikszai összetételű magyar páros simán kikapott a Sangster, Wilson által képviselt brit kettőstől.Vasárnap koradélután viszont a gyengébbnek számitó magyar játékos a hórihorgas Szikszai András nagyszerű hálójátékkal--ahogy ma mondanák: szerva röptékkel--legyőzte az erősebbnek tartott angol Sangster-t, amivel az utolsó egyes előtt 2:2-re alakitotta a csapateredményt.Következett a kiváló Gulyás István és a fiatal--látszólag "gyengébb" angol: Roger Taylor-- meccse, mely előtt a magyar közönség, mely csurig megtöltötte a Dózsa teniszstadiont biztosra vette már a végső magyar győzelmet.Mely az elején teljesen a papírforma szerint alakult, Gulyás 6:3-ra "hozta is" az első szettet, sőt, a másodikban 4:1-re vezetetett.Ekkor azonban a balkezes, pukkantós rágógumit rágó és fújó Taylor "összeszedte magát" és feljött 4:4-re.Itt vette kezdetét a dráma, amikor sokáig egyik teniszező sem tudott 2 game-es előnyt s így szettgyőzelmet kiharcolni.Ráadásul késődélután lévén, erőteljesen sötétedni kezdett, s nagyon látszott, hogy a meccset aznap nem lehet majd befejezni, s a félbeszakítást a magyar szurkolók többsége úgy 7 óra körül már szinte kórusban kérte-követelte--volna(!)-- a bírótól, aki azonban ezt a kérést sokáig nem akceptálta. Végül Taylor a maratoni hosszúságú 2.szettet 19:17-re megnyerte Gulyással szemben--úgy 3/4 8 körül, sőt még a 3. szettbe is belekezdtek. Úgy 1/2 9 táján
azonban Taylor 4:2-es vezetésénél, majdnem koromsötétben--akkoriban teniszpályán nem volt világitás--a bíró félbeszakitotta a meccset és hétfő délutáni befejezést rendelt el.
És hétfőn koradélután már beindult a brit "gőzhenger", Taylor simán nyerte az előző este megkezdett 3. szettet, s azután 6:1-re a 4.ket is.Magyarország így 3:2-re kikapott Nagy-Britanniá-tól.Nos erről és ilyesmikről beszélek.
keresztkem |
|
| keresztkem |
|
Egy nem is túlságosan új, magyar sportpszichológiai jelenséget kellett volna észrevenniük az ú.n. "magyar sportszakembereknek"--MÁR RÉGEN.Merthogy--úgy tűni-- eddig nem esett meg ez az "észrevétel", pedig már évtizedekkel ezelőtt is előfordult jelenségről van szó.Mi ennek a LÉNYEGE?
Az, hogy nyerésre álló, a "dolog kezdeti nehézségét" már leküzdő magyar csapat vagy egyéni sportoló --mondjuk így némi sportújságírói szakzsargonban--KÉPTELEN FÖLTENNI A PONTOT A "I"-RE(!!!). Amikor már nem sok hiányozna a győzelemhez, sokszor a VÉGSŐ, a TORNÁT vagy a VERSENYT MEGNYERŐ GYŐZELMI AKTUS ABSZOLVÁLÁSÁHOZ: akkor, épp akkor nem megy! Sok nagyon pregnáns példaszituáció volt erre már a múltban is, pl. a magyar női kézilabdaválogatott talán a dánok vagy a norváégok ellen 10-nél több gólos előnyt adott le a meccs utolsó harmadában--azt hiszem a pekingi olimpián.De teniszezőink esetében a legszemléletesebb ez a szituáció: megnyerik az első vagy az első 2 szettet sőt, a második vagy--férfiaknál a 3.--szettben is JELENTŐS ELŐNNYEL VEZETNEK! S szinte TIPIKUSAN: ELVESZTIK AKKOR A VEZETÉST, s e vesztés pszichikai kudarc élénye révén az egész meccset!
ÉS EZ: TIPUSOS JELENSÉG!
Talán vízilabdázóink esetében fordul elő legkevesebbeszer, de azért náluk is előfordul--főleg a hölgyeknél.
Észre kéne venni e jelenséget és kezelni, mert azt hiszem: EZT LEHET(-NE)!Pszichológia-i szak kezelésre gondolnék.
keresztkem |
|
|