| Téma: Határterületek a tudományban |
|
| HAME |
|
már megbocsáss de szeinted a pl.
m= -2*j*m0
vektor, vagy szkalár? |
|
| mandala |
|
Hápersze, hisz' a sajtban is lyuknak nevezzük a "gömböt", nem? .. 
|
|
| mandala |
|
Lehet, hogy olyasmi mint a vákuum. Egy-két kósza neutríno nem számít! ... 
|
|
| gajo |
|
|
Feltételezem, ez a "lyuk" inkább gömb. |
|
| gajo |
|
A neutrínó nem anyag? Honnan tudják, hogy az sincs?  |
|
| gajo |
|
És hogyan találtak rá? Kőrbejárták?  |
|
|
| gajo |
|
 Nem látom azt a tömeget, amelynek iránya is van |
|
| Bátky János |
|
Azért ez a képzetes tömeg-elmélet nem biztos, hogy elvetendő Gondoljunk a virtuális részecskékre, amelyek a "semmiből" keletkeznek és oda tűnnek el a kvatum-vákuumban... |
|
| Bátky János |
|
Az alábbit Clifford Pickover amerikai matematikus honlapjáról fordítottam ide:
Néhány csapongó gondolat
Valóban nehéz elképzelni egy négydimenziós (4D) univerzumot, amelyben három dimenzióba (3D) vagyunk beszorítva? Létezhet valamilyen bennünket korlátozó mechanizmus - mint pl. adszorpcóval egy felületre ragasztva? Ha ilyen módon egy valamely felületre lennénk ragasztva, akkor szabad négydimenziós lények csak ezen a felületen tudnának kapcsolatba lépni velünk. Háromdimenziós világunkban az evolúciós mechanizmusok csövekként fejlesztettek ki minket. A legkorábbi többsejtű tengeri teremtmények csövek voltakm amelyek vizet tudtak magukon átpumpálni és az áramló vízből vették fel táplálékukat. Ahogy az élet fejlődött, az elsődleges szerkezeti különbségek a a csövekhez csatlakozó szervek komplexitását hozták magukkal Még ma is csak csövek vagyunk, de tetemes mennyiségű ősi tengervizet hordozunk a "zsák belsejében".
Magasabb dimenziókban a zsákszerű forma felület melletti térfogatának aránya drámaian növekszik a 3D formákkal összevetve. A hőveszteséget és a tápanyagok ill. az oxigén mozgását (a véredények többsége egyenletesen oszlik el a zsákban, a felszín alatt is) erősen befolyásolhatja a térfogat közelsége a felszínhez. Hogyan hat ez ki az élet evolúciójára?
...
Íme, miért koncentrálódik többnyire a felszínnnél a 4D állat térfogata, jobban, mint egy 3D állat térfogata. Tekintsünk egy D-dimenziós gömböt. Térfogata:
V(R) = S(D)*R**D / D.
ahol S a D dimenziótól függő állandó és R a gömb sugara.
Ha összevetünk két gömböt, az egyik sugara 1, a másiké 1-a, ahol a nagyon kicsi, a különbség
(V(1) - V(1 - a)) / V(1) = 1 - (1 - a)**D.
Ez lényegileg a térfogat aránya az a vastagságú héjban. Speciálisan, ha van egy 10D gömbünk és a=0.05, akkor kb. 40%-a a térfogatnak a héjban van. 3D-s gömbben ez 27%.
D=10 gömbben az arány 0.1R-re 65%.
Forrás: http://sprott.physics.wisc.edu/pickover/fourth.html |
|
| HAME |
|
a képzetes tömeg fogalmával bevezethetjük a tömegvektort, ez olyan tömeg amelynek nemcsak mennyisége, de iránya is van.
Az er képlete így módosul:
F= m*a*cos(fi)
|
|
| Bátky János |
|
|
... mondjuk a tömeget nem észleljük, csak a hatását... tessék, itt a sötét anyag |
|
| Bátky János |
|
Negatív tömeg taszítást eredményezne a két test között. De mit okoz a képzetes tömeg? Talán képzetes erőt.
Ha jól visszagondolok, az optikában fémeknél értelmezik a komplex törésmutatót. |
|
| HAME |
|
jé tényleg, hisz az egész négyzetgyök alatt van. Tehát akkor a fénysebesség feletti tartományban imaginárissá válna a tömeg. De ezzel kábé ugyanott vagyunk, mint a negatív tömeggel.
Azaz két eset lehet,
1. a függvénynek nincs értelmezési tartománya fénysebesség felett
2. a tömeg "megoldása" diferenciálegyenlet. Én valamilyen csillapítatlan harmonikus rezgésre tippelnék
|
|
| Bátky János |
|
Kedves Hame mester!
A tömeg valóban a valós végtelenhez tart a formula szerint (igaz, az az érzésem, erre is találnak majd felső korlátot, mert a természetben egyszerűen nincs végtelen mennyiség). Ez a tömeg tehát valós tömeg. Amikor egy test átlépné a fénysebességet, tömege képzetessé válna és a sebesség további növelésével ez a képzetes tömeg a képzetes tengely mentén felcsúszna a nullába. Azt persze nem tudom, hogy képzetes tömeg fizikailag egyáltalán értelmezhető-e. Majd Te megmondod
Üdv: bj
|
|
| HAME |
|
Hinni bármiben lehet.
Egy magasabb dimenziószámú térben elképzelhető a 3D terünk papírlapkénti összehajtása, amikoris igen nagy távolságra lévő helyek ugyanazon a helyen vannak, tehát praktice úgy lehet igennagy távolságokat megtenni, hogy az ember el sem mozdul. Azaz lényegében végtelen nagy sebességgel.
Ehhez már csak azt kell megoldani, hogy az ember kilépjen a térből - már ha van hova - és azonnal visszalépjen ugyanott, de már 1000 fényévvel arrébb. |
|
| gajo |
|
EEgy??? Száz!!! |
|
|
|
| mandala |
|
Biztos vagyok benne, hogy jön még majd egy Einstein, akinek fejére pottyan egy görögdinnye ...
|
|
| Rendes Kis |
|
a speciális relativitáselméletből az következik, hogy
És mi van akkor, ha a speciális relativitáselmélet (is) csak 1 értelmezési tartományban érvényes ? |
|
| mandala |
|
Hoppá, na ez az, miért ne lehetne úgy, hogy a fénysebességnél nagyobb sebességet úgy képzeljük el, hogy a tömeg ("átmenetileg" ) "nulla alá csökken"?? Én hiszek abban, hogy vannak (lesznek) olyan lények a világegyetemben, akik képesek egy fényévnyi távolságot kevesebb mint egy év alatt áthidalni! Az aztán már csak definíció kérdése, hogy ezt fénysebességnél nagyobb "mozgásnak" vagy valami másnak nevezzük-e ...
|
|
| HAME |
|
Nem szeretnék túlságosan belebonyolódni, mert már régen tanultam az ilyesmiket. Dwe nekem úgy tűnik a speciális relativitáselméletből az következik, hogy nyugalmi tömeggel rendelkező akármi nem érheti el soha a fénysebességet.
De a tömegfüggvénynek csak a fénysebességnél van szingularitása, magától a függvénytől lehet a sebesség nagyiobb is, már ha van (lenne) értelme a negatív tömegnek és tudunktudnánk)( valami magyarázatot, hogy miképp került fénysebességnél magasabb sebességű állapotba.
Magának a fotonnak viszont nincs nyugalmi tömege, így igazándiból csak fénysebességnél van értelme, se alatta, se felette. |
|
| gajo |
|
|
Az a piros x dőlt meg? |
|
|