| Téma: BL |
|
| mpd |
|
Menetközben eszembe jutott Rafiki eftáss javaslata a les eltörléséről. Makszimálisan igaza van, ebben a mostani antifociban az a trükk, hogy a pályából általában csak egy sávot haszálnak, mondjuk a saját 16-os és a kezdőkör kapu felőli pontja közötti 30 méteres sávot, az (mondjuk 50 méter széles a pálya) 1500 négyzetméter, azon nyüzsög a 20 mezőnyjátékos.
Sok. Nagy a népsűrűség, labdavezetésről, cselezésről szó se lehet, hosszú labdáknak csak keresztirányban van esélyük. És persze, így könnyű "tolódni", mint a kézilabdában a védekező csapat, ha bírja lábbal, mindenhol létszámfölényben tud lenni.
A les eltörlésével ki lehetne húzni ennek a mocsok taktikának a méregfogát.
A másik lehetőség meg, hogy el kell törölni az oda-visszavágót. Dőljön el egy meccsen a továbbjutás. Semleges pályán, amelyet most jelen esetben úgy sorsolnának ki a négy elődöntős csapat stadionjaiból. Pl. ezt a tegnapi meccset Manchesterben, a másikat Münchenben játszanák. |
|
| mpd |
|
Nézem az elődöntőket.....és kijelentem: a futball végérvényesen halott.
Kómába lökte már a katalán strandfoci, de mire éppen kezdett volna magához térni, megérkezett Diego Simeone, és megadta a kegyelemdöfést.
Már a hetvenes évek olasz focija is rátévedt erre az útra annak idején, de még idejében kimúlt, mielőtt maradandó kárt tehetett volna a fociban.
De most, most nagy a baj.
Ha valaha összeállítanánk a legsportszerűtlenebb focisták örökranglistáját, az első tízben legalább nyolc argentin lenne, de az első helyen Örök és Megkérdőjelezhetetlen Státusban az idők végéig ott lesz Diego Simeone.
De kit érdekel, mondhatnánk, egy játékos sem képes saját maga akkora hatást gyakorolni egy sportra, hogy komolyan befolyásolja.
Hát nem is, de edzőként már igen!
Az Atlético jobb sorsra érdemes játékosait gladiátorokká képezte át, minden meccset háborúként él meg, és tönkreteszi a focit ezzel a hihetetlen, elképesztő pankrációs stílussal. Játékosainak egyetlen szabályos megmozdulása nincs, csípnek, mezt húznak, fognak minden egyes párharcban, ez jól látszott tegnap is a közeli képeken. nem beszélve a szokásos latinos szimulálásokról, műesésekről, hempergésekről, ezt már megszoktuk a spanyol-portugál-olasz vonulatban. Viszont ezt is új etnikai motívumokkal gazdagíttatja játékosaival a Mester: fájdalmas fetrengésből felpattanó és lökdösődő, majd a földre visszarogyva tovább haldokló játékosai bizonyosan a Sztanyiszlavszkij-módszeren nevelődtek. Nem tudom, észrevette-e valaki rajtam kívül, amikor a Bayern szögleténél a szögletet elvégző játékost a (természetesen) pont ott melegítő Atlético-játékosok minden eszközzel zavarták? Na mit kellett éppen akkor, éppen ott gyakorolniuk, csak természetes, hogy a magas lábemelést nyújtott lábbal.
A neten kering egy videó, amin egy spanyol bajnokin az ellenfél egy kontráját úgy akadályozzák meg, hogy a kispadról BEDOBNAK EGY MÁSODIK LABDÁT a pályára.
A meccseik nézhetetlenek, ezzel a stílussal a Barcelona se tudott mit kezdeni, ritka esemény, hogy egy meccsen kb. öt perc futball legyen, és 85 perc tömény semmi.
Egy szó mint száz: meg kell őket állítani, mielőtt tényleg halott lesz a futball.
Persze az a negyven-hatvanezer idióta, aki kimegy a meccsükre és ott ordít, az nagyon meg van elégedve a semmin is, dehát talán fontosabb lenne az a pár tízmillió, aki egy BL-elődöntőt megnéz a tévéjén.
(A másik meccs más okokból volt unalmas, de most emezen annyira kiakadtam, hogy azzal nem is akarok foglalkozni) |
|
|