23:16:52
 Frissítés
Keresés | Új hozzászólás
 » Isten hozott, kedves Vendég ! Fórumlakók | GY.I.K. | Bejelentkezés | Regisztráció 
 » Műhely
Felhasználónevem: 
Jelszavam:   [ Mégsem
Téma: Világ-árnyékkormány
... Elejére 1. lap 
gajo
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 18. 22:46 | Sorszám: 921
gajo
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 17. 22:17 | Sorszám: 920
Ki mentette fel? Ez a sorosbanda?
pandala
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 17. 19:45 | Sorszám: 919
Államforma: eufemisztikus köztársaság.
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 17. 10:18 | Sorszám: 918
eufemizmus [ë-ë] főnév -t, -ok, -a eufémizmus [ë] (nyelvtudomány)
Kellemetlen, durva hangulatú, illetlen szó v. szavak helyett haszn. enyhébb kifejezés, körülírás, főleg a testi szükségletekkel, a nemi élettel és a halállal kapcs.; szépítő szó, kifejezés. Eufemizmusokat használ, mond. || a. (választékos) Ilyen körülírás v. enyhébb kifejezés használata. Eufemizmusra törekszik.
... www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szota ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 16. 10:41 | Sorszám: 917
"Ritkán és nehezen elérhető emberi test birtokába jutottál, nincs időd tévutakra."

... http://forum.vectrix.hu/?f=11&t=10021&m=1957
gajo
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 13. 21:53 | Sorszám: 916
1 USD= 1 EURO
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 13. 11:26 | Sorszám: 915
Információs hadviselés: orosz menőver
Az orosz kémfőnök, Nariskin – TASS/Mihail Metzel
Lengyelország igyekszik eltitkolni nyugat-ukrajnai terjeszkedését, és idegesen veszi Ukrajna feldarabolására vonatkozó terveinek kiszivárogtatását - mondta kedden Szergej Nariskin, az orosz Külügyi Hírszerző Szolgálat igazgatója.

"A Szolgálathoz érkező információk a lengyel vezetés ideges reakcióját jelzik arra a tényre, hogy Ukrajna feldarabolására vonatkozó tervei a nyilvánosság elé kerültek" - idézte a Szolgálat sajtóosztálya.

Szavai szerint Varsó nyilvánvalóan remélte, hogy a kemény geopolitikai patthelyzet közepette sem Kijev, sem Washington, sem Moszkva sem veszi észre az ukrán területek elfoglalására való felkészülést. "Lengyelország abban reménykedett, hogy amikor az ukrajnai konfliktus eléri a diplomáciai rendezés fázisát, a feleknek teljesített tényként kell elismerniük "Lengyelország terjeszkedését". Most, az érzékeny információk kiszivárogtatását követően a lengyel vezetésnek le kell csillapítania NATO-szövetségesei és EU „barátai” aggodalmait – mondta Nariskin.

Most Varsó azt reméli, hogy széles körű propagandával korrigálja a helyzetet. Az agytrösztök és a kormány által ellenőrzött tömegtájékoztatás arra utasították, hogy indítsanak médiakampányt a "pletykák" cáfolására – tette közhírré az orosz kémfőnök.
tass.com
... https://gondola.hu/hirek/289670-Informacios_hadviseles__orosz_menover.html
gajo
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 12. 21:28 | Sorszám: 914
Meg mi is!
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 11. 21:57 | Sorszám: 913
„Ugye Péter, ki fogtok tartani?” – kérdezte Szijjártót több külügyminiszter

Magyarország határozottan áll ki a saját álláspontjai mellett, mivel hazánkban a kormánynak megvan a kellő társadalmi támogatottsága, hogy szembemenjen a liberális fősodorral – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a közösségi média oldalán közzé tett videójában, hozzátéve: egy csomó európai országnak egyszerűen kényelmes, hogy Magyarország van a liberális mainstream frontvonalában.

Szijjártó Péter közösségi oldalán közzétett videójában elmondta, hogy a liberális fősodor nem szereti Magyarországot, mivel hazánk konzervatív, és keresztény értékrendre építi politikáját. Emellett ezt sikerrel teszi. „Ezt a kombót, ezt így képtelenek egyszerűen megemészteni, hogy van ilyen. Ráadásul időről időre bebizonyosodik, hogy a legnagyobb és legfontosabb ügyekben nekünk lett igazunk.” Így van a gazdaság, az energia terén, és így volt ez a migráció terén is – sorolta a miniszter. Szijjártó Péter ismertette, hogy a kétszínűség legjobb bizonyítéka az olajembargó kérdése volt.

„Több külügyminiszter-kolléga jön oda hozzám az ülése előtt, hogy: »Ugye Péter, ki fogtok tartani?«, és mondom, persze barátom, mi kitartunk, de esetleg ha mondanál valamit te is, az fantasztikus lenne! De mondják, hogy jó, jó, csináljátok inkább ti.” – fogalmazott Szijjártó, kifejtve, hogy „egy csomó európai országnak egyszerűen kényelmes az, hogy mi, magyarok határozottan állunk ki a saját álláspontjaink mellett”. Több külügyminiszter-kollégának meg van kötve a keze, mivel nem rendelkeznek elég széles körű támogatottsággal otthon, hogy a liberális mainstream myomásával szembemenjenek – tette hozzá.

A külgazdasági és külügyminiszter kijelentette, hogy a magyar kormány rendelkezik a kellő mértékű felhatalmazással, ezért mindig ki tud állni a nemzeti érdekek mellett.
... https://gondola.hu/hirek/289622-__8222%3BUgye_Peter__ki_fogtok_tartani___8221 ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 11. 20:58 | Sorszám: 912

... www.facebook.com/photo/?fbid=5631088476914931&set=a.444318735591957
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 11. 10:55 | Sorszám: 911
A világot a szorgalmas, becsületes emberek teszik tönkre.
A tolvaj ellop annyit, amennyi kell neki oszt döglik valahol az árnyékban.
A becsületesnek rengeteget kell güriznie (pl. fegyvert gyártani), mire a tisztes árrésen
keres annyit, hogy elmehessen az árnyékba dögleni.
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 10. 18:49 | Sorszám: 910
How Think Tanks Work
... https://people.howstuffworks.com/think-tank.htm
pandala
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 09. 02:43 | Sorszám: 909
kábé ott tartunk, hogy mivel a "nyugat" totál hülyítve van a "sajtó" által,
azért csak az az egy esély van EU szinten, hogy vannak/lesznek kivételek,
ahol nem nem úgy mennek a dolgok mint amit az agyament nyugati média sugall ...
ha ez nem megy át, akkor a nyugatnak, és nekünk is, lőttek!!
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 08. 16:22 | Sorszám: 908
Magyarország nélkül már elveszett volna Európa
Egy egyre inkább ideologikus EU-val állunk szemben, amely többet törődik a genderideológiával vagy az illegális bevándorlók jólétével, mint saját polgáraival – mutat rá a brüsszeli bürokrácia eltorzulására Harald Vilimsky osztrák politikus.
... https://gondola.hu/cikkek/122855-Magyarorszag_nelkul_mar_elveszett_volna_Euro ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 07. 19:01 | Sorszám: 907
Szokatlan hang a német médiában: egyetértenek a magyar állásponttal
Az ukrajnai háború kapcsán Nyugat-Európában meglepő beszélgetésnek lehettek tanúi a német állami televízió, a Deutsche Welle spanyol nyelvű adásának nézői. A műsorvezető Németországban élő perui, argentin és spanyol szakértőkkel, újságírókkal tekintette át az EU által Oroszországra kivetett gazdasági szankciók és a háború hatásait, a megszokottól eltérően meglehetősen józan hangnemben. A szakértők egyöntetű álláspontja, amely szerint az Európát fenyegető gazdasági és energetikai válságra is az lenne a megoldás, ha minél előbb béke lenne, a szankciókkal pedig az EU saját magát lőtte lábon, egybecseng a magyar kormány álláspontjával.

Egyetértettek abban, hogy óriási hiba az ukránokat fegyverrel támogatni, a gazdasági szankciók pedig – jelenlegi formájukban – nem szolgálják a kívánt célt. Az Ukrajnának szállított fegyverek csak azt érték el, hogy meghosszabbították a háborút. Ennek egyenes következménye civilek százainak a halála, és globális szintű, de Európát különösen is érintő gazdasági, élelmiszerellátási, és energiaválság is, amely a Covid miatt kialakult amúgy is nehéz helyzet okán katasztrofális hatást fog kiváltani már rövid távon is. A gazdasági szankciók kivetése, különösen az energiahordozók terén, maximum középtávon éreztethetik negatív hatásukat Oroszországra, sőt, jelen pillanatban még jól is járnak velük az oroszok, mert sikerrel tudták átirányítani az olajexportjukat Indiába és Kínába, utóbbi esetében a legnagyobb olajexportőrré válva, Szaúd-Arábiát is megelőzve.

A szankciók csak még tovább emelték az energiahordozók árát, ami növelte az oroszok bevételeit, és még inkább megterhelte az európai gazdaságot.

Tehát „Európa lábon lőtte magát a szankciókkal,” amelyek így semmilyen célt nem értek el, és Oroszország jobban tudta kezelni a következményeiket, mint az EU. Nem lett vége a háborúnak és a szankciók nem is vethetnek véget neki. „Európa mindent elrontott, amit el lehetett ebben a helyzetben” – hangzott a Berlinben oktató argentin politikai szakértő értékelése, aki azzal folytatta, hogy akik azt gondolják és sulykolják, hogy a még több szankció majd lezárja a háborút, azok „szirén hangokra hallgatnak”. Azon kell dolgozni, hogy mihamarabb vége legyen a konfliktusnak, a szankciós politika zsákutcának bizonyult.

A német televízió beszélgetésében a szakértők komoly aggodalmuknak adtak hangot a közelgő tél miatt.

Várakozásuk szerint szinte biztosan 3. fokozatra kell emelni az energia-vészhelyzet szintjét Németországban, amelynek egyenes következménye lesz, hogy a lakosságnak nem jut majd elegendő erőforrás. Ha mindez az ipart is érinti, akkor az várhatóan recessziót eredményez.

Arról nem is beszélve, hogy óriási drágulás tapasztalható az élelmiszerek, különösen a hústermékek területén, amit nem tudni, meddig viselnek el a németek.

A beszélgetés résztvevői természetesen egyetértettek abban, hogy Oroszország agressziót követett el, olyan eszközhöz nyúlt, amely nemzetközi jogot és civilizációs normákat sért, de azt is megjegyezték, hogy – nem védve az orosz agressziót – Ukrajna kokettálása a NATO-val, az orosz kisebbség jogainak csorbítása mind olyan körülmény, amely cselekvésre ösztönözhette az oroszokat. Egyetlen kisebb vita alakult ki, amikor a spanyol újságíró kijelentette, érti, hogy az ukránok meg akarják védeni a hazájukat, de azt már egyáltalán nem hiszi, hogy Ukrajna támogatása az európai értékek hangsúlyozását jelentené. Csak meg kell nézni, hogy milyen volt a helyzet a konfliktus előtt Ukrajnában: hiányzott a jogállamiság és a korrupcióval is komoly problémák voltak.

A Magyar Nemzet megkeresésére Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ geopolitikai szakértője elmondta: a Deutsche Wellében sugárzott szakértői beszélgetés sajnálatos módon nem jellemző a nyugati nyilvánosságra.

Az európai vezetők és a közvélemény jelentős része abban a tévhitben ringatja magát, hogy ezt a konfliktust az ukránok megnyerhetik, ezért jellemző a háborús propaganda.

Az idézett – egyébként jobboldalisággal nem vádolható – szakértők józanságot tükröző véleménye egyébként egybecseng a magyar kormány álláspontjával, amely szerint a legfontosabb a mihamarabbi béke, hiszen azzal emberéleteket menthetünk meg, és gátat vethetünk az élelmiszerellátási, gazdasági és energiaválság további súlyosbodásának.
... https://gondola.hu/hirek/289439-Szokatlan_hang_a_nemet_mediaban__egyetertenek ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 27. 16:39 | Sorszám: 906
https://mehesforum.blogspot.com/2022/06/putyin-nem-fogjuk-sztalingradda-tenni ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 26. 17:54 | Sorszám: 905
https://mehesforum.blogspot.com/2022/06/ez-szaz-nap-nem-fog-valtoztatni-az.html
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 23. 19:52 | Sorszám: 904
https://mehesforum.blogspot.com/2022/06/a-nemzetkozi-maganpenzhatalom.html
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 22. 12:56 | Sorszám: 903
Kiléptetnék az USA-ból Texast a republikánusok
A texasi republikánusok hétvégi kongresszusán számos érzékeny témában vázolták víziójukat. Egyike ezeknek Texas kilépése az USA kötelékéből. A szándék adott, a jogi lehetőségek korlátozottak.
... https://precedens.mandiner.hu/cikk/20220621_usa_texas_fuggetlenseg_szuverenit ...
gajo
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 21. 14:35 | Sorszám: 902
Persze az autonómiáról, magyarok nyelvhasználatáról valahogy kussolt! Gyáva!
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 21. 14:08 | Sorszám: 901
Zelenszkij felhívta Orbán Viktort

Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke kedden felhívta Orbán Viktor miniszterelnököt; a megbeszélésen Ukrajna európai integrációjáról, a háborús menekültek befogadásáról valamint a magyar-ukrán együttműködés egyéb területeiről volt szó - tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát irányító helyettes államtitkár.

Orbán Viktor a tárgyalás során hangsúlyozta: Magyarország támogatja, hogy Ukrajna megkapja a EU-tagjelölti státuszt, és mielőbb le kell bontani a bürokratikus akadályokat Ukrajna tényleges uniós csatlakozása előtt is. A magyar miniszterelnök tájékoztatta az ukrán államfőt, hogy az e heti európai uniós csúcstalálkozón Brüsszelben ezt az álláspontot fogja képviselni.

Orbán Viktor arról is beszélt, hogy Magyarország immár közel 800 ezer ukrajnai menekültet fogadott be, és készen áll a további energiaügyi együttműködésre, az ukrán gabona vasúti fuvarozására valamint még több ukrán diák fogadására is.

Volodimir Zelenszkij az ukrán nép nevében köszönetet mondott a magyar segítségért.
... https://gondola.hu/cikkek/122722-Zelenszkij_felhivta_Orban_Viktort.html
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 21. 14:05 | Sorszám: 900
Morawiecki: a regionális együttműködés a pozitív forgatókönyv

Lucie Szymanowska, az MTI tudósítója jelenti: A közép- és kelet-európai országok együttműködését nevezte "pozitív forgatókönyvnek" a jelenlegi geopolitikai helyzetre Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő, aki a lengyel nagykövetek kedden kezdődött négynapos tanácskozásán szólalt fel Varsóban.

A miniszterelnök úgy vélte: az évek alatt kialakult világrend jelenleg "kártyavárként omlik össze", új, eddig nem látott méretű fenyegetések keletkeznek. A koronavírus (Covid-19) világjárványa "csak előjátéka volt a hatalmas, az egész világrendet elérő földrengésszerű változásoknak", új körülmények keletkeztek egyfelől a demográfiai és technológiai átalakulások, a gazdasági válság, másfelől a világjárvány, majd az ukrajnai háború okozta feszültségek nyomán - fejtette ki Morawiecki.

Az ukrajnai háború kapcsán úgy látta: Ukrajna és a szövetségesei "jogosultak arra, hogy erkölcsi értelemben győztesnek érezzék magukat". Az erkölcsi győzelem viszont manapság "határozottan túl kevés, különösen akkor, ha olyan ellenféllel állunk szemben, aki semmiféle erkölcsi elvet sem tart szem előtt" - tette hozzá.

Oroszországot Morawiecki "sebzett medvének" nevezte. Aláhúzta: az Oroszországi Föderáció hatalmas tartalékokkal rendelkezik, és ezeknek eddig csak egy részét mozgósította. Elhamarkodottnak mondta, hogy áprilisban, illetve május elején sokan azt gondolták: Moszkva elveszítette az ukrajnai háborút.

A Kreml mai politikája "az orosz birodalom újjáépítését" célozza, ennek alapja pedig "két kegyetlen hagyomány", mégpedig a cári Oroszország és a Szovjetunió hagyománya - jelentette ki Morawiecki, aki szerint Moszkva cselekvésében "a gyarmatosítás nagyon taszító arca", a szomszédos országok meghódítását célzó törekvés észlelhető.

Mindezek fényében az ukrajnai konfliktus a civilizációk információs háborúval is járó összeütközésének minősíthető a lengyel kormányfő szerint.

A konfliktus következményei közül a Morawiecki az inflációs nyomást, az energiahordozók árainak emelkedését emelte ki, és felelőssé tette Vlagyimir Putyin orosz elnököt a globálisan fenyegető éhínségért, amelyet összefüggésbe hozott a fekete-tengeri kikötők orosz blokádjával, a gabonaégetéssel és a termőföldek aláaknázásával.

Az egész világ nagyobb biztonsága érdekében "reményt kell adni Ukrajnának" - hangsúlyozta Morawiecki, hozzátéve: Lengyelország ezért Kijev "fő nagykövete" az európai uniós színtéren.

Reményét fejezte ki, hogy Ukrajna megvédi szuverenitását, a "születő új Ukrajna", valamint a térségbeli országok pedig képesek lesznek "egy biztonságos regionális geostratégiai teret kialakítani, melyre a közös érdekek nagyon magas fokú együttes hatása" lesz jellemző. Morawiecki ebben a vonatkozásban a Három Tenger

Kezdeményezés, illetve az ehhez földrajzi értelemben hasonló, a második világháború előtti lengyel koncepció, a Tengerköz koncepciójára utalt, a potenciális partnerek közé sorolva a "remélhetőleg egyszer majd szabad" Fehéroroszországot és Ukrajnát is.

Ezen a koncepción "érdemes dolgozni, ezt látom és hiszem a pozitív forgatókönyvnek" - fogalmazott a lengyel miniszterelnök.

A nagyköveti találkozón tiszteletbeli vendégként részt vesz Edgars Rinkevics lett külügyminiszter. A megnyitón Zbigniew Rau lengyel külügyminiszter a "mindenfajta imperializmussal szembeni ellenállást", a nemzetközi jog betartását és a demokratikus kapcsolatok ápolását nevezte a lengyel külpolitika három pillérének. Kijelentette: a jelenlegi biztonsági válság világosan megmutatta, hogy az Egyesült Államok nélkül Európa nem tudja megvédeni magát.
... https://gondola.hu/hirek/288757-Morawiecki__a_regionalis_egyuttmukodes_a_pozi ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 21. 12:11 | Sorszám: 899
A magánpénz-birodalom régóta folytat proxy-háborúkat
Bank of England (Peter Macdiarmid/Getty Images)

Nem a mi háborúnk (3.)

Az első világháború előtt (1913) a magánpénz-birodalom központja átkerült az Egyesült Államokba, a nemzetközi magánpénzt font helyett ma dollárnak hívják. Ebből az ideális helyzetből indultak a magánpénz máig rejtőzködő urai a terjeszkedés útjára, újabb és újabb impériumok meghódítására.

A nemzetközi magánpénz-birodalom legfontosabb jellemzője a rejtőzködés. Akik létezésüket felvetették, végleg kiírták magukat a kanonizált véleményformálók táborából. A magánpénz birodalma is különbözik minden korábbi birodalmi szerveződéstől. Korábban az ilyen szerveződések mindig egy nép vagy népcsoport bázisáról indultak el hódító útjukra. A Római Birodalom központi népe a latin, Attiláé a hunok, Dzsingisz kán birodalmáé a mongolok voltak. Mind a nagy birodalmaknak, de a királyságoknak is közös jellemzője volt, hogy a pénzt, a pénzforgalmat a hatalom (uralkodó) tartotta szorosan a kezében, annak hasznai (re­gálék) is az uralkodót illették.

A pénz feletti rendelkezés a szuverenitás elidegeníthetetlen része volt. A nagy felfedezések kora a 15. században nagyarányú fellendülést hozott a kereskedelemben, emiatt irdatlan pénzvagyonok halmozódtak fel, az elsők között Angliában, magánkezekben. A pénz urainak az abszolút királyi hatalom – az egyszemélyi szuverenitás – egyre inkább útjukban állt. Egy máig polgári forradalomnak nevezett véres lázadás keretében meg is szabadultak tőle, a királyság rövid időre megszűnt, a király nemcsak a koronáját, de a fejét is elvesztette.

Fél évszázad múlva azonban nagyon gyakorlatias alku született a monarchia és a pénzurak között. A pénzurak hajlandók voltak ismét a trónra ültetni egy uralkodót (ezt az eseményt nevezi a történész szakma dicsőséges forradalomnak), azzal a feltétellel, hogy a pénz feletti rendelkezési jog már nem lesz az uralkodóé, hanem átszáll a pénzbőségben lévő magántulajdonosokhoz. Ettől kezdve a király már úgy uralkodott, hogy nem ő kormányzott. Helyette a pártokba szerveződött konkurens csoportok és az őáltaluk választásokon győztes erők tették ezt meg (Őfelsége kormánya, illetve ellenzéke).

A pénzurak birodalomteremtő céljaik elérésére bankot alapítottak (1694, Bank of England). A bank készséggel hitelezett korlátlanul az udvar (az állam) költségeinek fedezetére, elsőként a franciák által tönkrevert hajóhad újrafelállítására és felfegyverzésére. Cserében azt a „csekélységet” kérték, hogy más bankoknak ne legyen joguk az effektív pénzt, az ezüstöt helyettesítő bankjegy kibocsátása, valamint az állam számláját ők vezessék, hitel ügyintézése kizárólagosan csak ott történjen. Az uralkodóra az a szerep hárult, hogy a gyorsan halmozódó államadósság kamataira a szükséges adókat rendben, állami törvények erejével beszedje, és őfelsége kormánya kérésére a hadsereg és a flotta mindig rendelkezésre álljon a terjeszkedési igényeknek megfelelően.

Ezzel a lépéssel a szuverenitás legfontosabb ékköve privatizálásra került, és ebben az állapotban van a mai napig a Nyugatnak nevezett világban azzal, hogy az ismert történelmi körülmények miatt az első világháború előtt (1913) a magánpénz-birodalom központja átkerült az Egyesült Államokba, a nemzetközi magánpénzt font helyett ma dollárnak hívják. Ebből az ideális helyzetből indultak a magánpénz máig rejtőzködő urai a terjeszkedés útjára, újabb és újabb impériumok meghódítására.

Kiemelt cél volt a gyarmatok megszerzése, onnét a konkurensek – főként a spanyol és francia királyságok – kiiktatása. A cél érdekében Franciaországban, kihasználva egy kedvezőtlen természeti körülmények miatt létrejött, nagyra nőtt társadalmi feszültséget, éhséglázadást szítottak, majd azt a korábbi bevált angol mintának megfelelően számolták fel, így vették saját kezükbe ugyancsak parlamenti demokráciának álcázva a hatalmat. Az uralkodó feje itt is a porba hullott.

A folyamat a francia forradalom néven vonult be a történelemkönyvekbe. A szépen induló, de kibicsaklott forradalomból ugyancsak birodalmi törekvéseket mutató, de magánpénz helyett állami pénzre alapított birodalmat szervező Napóleon legyőzéséhez igénybe tudták venni az európai szakrális uralkodók (orosz, porosz, osztrák) segítségét is, hiszen ezek az államalakulatok sem szívlelték a szakralitást mellőző napóleoni rezsimet, ráadásul a brit pénzbirodalom függésében is voltak.

A feljövő német, ugyancsak erős, és aranyalapú állami pénzre alapozó birodalmi törekvésekkel már sokkal több problémájuk adódott. Sarokba szorítása mintegy teljes évszázadot vett igénybe. A brit magánpénz már a német egyesítés folyamatában kívánta befolyását érvényesíteni. Az egyesítés vezető szerepéért vetélkedő Poroszország és Ausztria vitájában a magánpénz az osztrákok oldalára állt. Az álláspont nem volt választás kérdése, hiszen 1816 óta az osztrák birodalom pénzügyei – ugyancsak magánpénz alapon – az európai központokban (Párizs, London, Milánó és Bécs) viharos sebességgel terjeszkedő Rothschildok kezébe került. Ebben az évben jött létre az Oesterreichische Na­tionalbank, szintén magánbankként. (Utolsó magánrészvényesi csomagja csak néhány éve került állami kézbe, míg a Bank of Englandot már 1946-ban államosították).

Történt mindez azután és annak ellenére, hogy 1806-ban a Habsburg-ház hivatalosan is lemondott a birodalmi császári címről, és felvették az Ausztria császára címet. A pénzuraknak történő megfelelés a Habsburgoknál amúgy is mélyen gyökeret vert. Már a birodalom élére került V. Károly trónja is a korabeli legfontosabb pénzguruk, a Fuggerek millióira épült. Könnyű volt belátni, hogy a magánpénz azt látta követendőnek, ha a német egyesítés osztrák vezetéssel, tehát a magánpénz gyámkodása alatt jön létre.

A porosz fél ezt el szerette volna kerülni, mert éppen az angol felet – az arctalan pénzbirodalmat – látta terjeszkedése legnagyobb ellenfelének. A konfliktusból kikerekedő porosz–osztrák háború (1866) Ausztria súlyos vereségével végződött. Nyilvánvaló, hogy az osztrák fél nem annyira a saját érdekében, mint a pénzbirodalom megbízottjaként, proxyként szerepelt a küzdelemben. Az uralkodó, I. Ferenc József képtelen volt a pénzuraknak ellentmondani, noha a katonai vezetők, főként az osztrák hadsereg főparancsnoka, Benedek Lajos tábornagy ellenezte a hadviselést Poroszország ellen.

Az osztrák vereség ellenére – vagy éppen azért – a pénzuraknak nagyon sürgőssé vált a németek megfékezése. 1870-ben a proxyszerepet a Bonaparte Napóleon bukása után visszajött Bourbonokat ismét köztársaságként váltó III. Napóleon vállalta fel. Könnyű volt belátni, hogy a nagy időkkel szemben őrzött nemzeti Napóleon-nosztalgia is erősen dagasztotta a pénzurak vitorláit Franciaországban. Kétségtelen, hogy III. Napóleon uralkodásának évei kiemelkedő fejlődést hoztak Franciaországban, aminek egyik fő hozadéka éppen a poroszok német földön való terjeszkedése elleni katonai felkészülés volt.

Az 1870-ben kitört francia–porosz háborút általában, mint a német-porosz junkerimperializmus terjeszkedése ellen vívott háborút szokásos bemutatni. A tárgyszerűséghez azonban nagyon is hozzátartozik, hogy a háború francia hadüzenettel vette kezdetét és ért véget a franciák csúfos vereségével Sedannál. A német ellenbirodalmat kemény anyagból gyúrták. Két világháború volt még szükséges a legyőzéséhez ,még úgy is, hogy a keleti nagy birodalmat, Oroszországot, a németek korábbi szövetségesét is mindkettőben sikerült a németek ellen hadba szólítani. Mindkét világháború arról szólt, hogy az állami pénzre alapozott német birodalmi törekvés jut-e érvényre, vagy győzelmet arat felette a 17. században diadalútjára indult magánpénz. A siker kétszer is a magánpénz-birodalomé lett.

Ahelyett, hogy további, a magánpénz-birodalom érdekében proxyalapon megvívott háborúkat elemeznénk, térjünk rá az aktualitás eseményre, az orosz–ukrán konfliktusra, amiben a proxyszerepet most Ukrajna játssza. A történelmi megalapozottsággal nem rendelkező, nagyon is vegyes nemzetiségi összetétellel rendelkező és soknyelvű Ukrajnában 2014-ben történt meg az a fordulat (szervezett államcsíny), ami az országot erre a fordulatra alkalmassá tette, és természetes gazdasági és katonai partnere, Oroszország ellen fordította.

Erre az időre az is nyilvánvalóvá vált, hogy az Amerika-központú, egypólusú világrend üzemeltetése növekvő zavarokkal küzd, sürgősen új erőforrások megszerzésére van szüksége. A gazdaállam Egyesült Államok ugyanis vészesen rogyadozni kezdett a világhatalom rá testált irdatlan költségei alatt. A szövetségi állam költségvetése régen túlnőtt a még viselhető eladósodottsági szinten. Ezt a 2008-as pénzügyi válság egyértelműsítette is. Az állam adósságleveleit (államkötvények) egyre nagyobb összegben éppen a magánpénz-birodalomnak kell felvásárolnia, mert eltűnt a piac korábbi optimista lendülete. A világ befektetői kevésbé látták az amerikai gazdaállam adósságát vonzónak, és az állam a fizetendő alacsony kamatokkal is nehézségekkel küzdött meg.

Korábban az Egyesült Államokkal szemben hatalmas követeléseket halmozó országok, Kína és az olajállamok sem lelkesedtek tovább, és egyesek már nem is akarták az amerikai állammal szembeni követeléseiket halmozni. Vonzó alternatívának tűnt, hogy a nyersanyagokban és energiahordozókban kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkező Oroszország bevételei valamilyen módon bekerüljenek az Egyesült Államok pénzforgalmi rendszerébe. Ez az ideális kapcsolat azonban a Jelcin utáni korszakban, Putyin kormányzata alatt beszűkült, Oroszország még meglévő dollárkészleteit is másba (például aranyba) fektette. Ráadásul a legnagyobb külföldi hitelező, Kína sem halmozza tovább a dollárhegyeket, hanem nemzetközi kereskedelmi infrastruktúrát és projekteket épít.

Mindennemű változás csak javított volna ezen a helyzeten, ideális esetben Putyin bukása teljes győzelemmel járhatott volna. A készülődés erre a helyzetre Ukrajnában már 2014-től nagyon intenzíven elkezdődött, Ukrajna készült a proxyszerepre, ütemesen fejlesztették katonai képessé­geit is. Ezt a háborús hetek vissza is igazolták. Az orosz fél háborút kiváltó irritálása tervszerűen haladt, aminek végső lökést Ukrajna igénybejelentése a NATO-csatlakozásra adta. Ukrajna proxyszerepét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy háborúja költségeit ki viseli. Az ukrán fél vér- és emberáldozattal, a nyugati szövetség, kiemelten az Egyesült Államok pedig minden olyan javakkal, amik a hadviseléshez kellenek, száll be.

Az ukrán nép mindennapjaira nem marad figyelem. Az orosz–ukrán háborúban az ukrán fél magán viseli a proxyháborúk minden ismérvét. A látszat kedvéért a pénznyugat semmi olyan katonai műveletet nem végez, ami a proxyháborún túlmutathat. Megtesz viszont mindent, ami közvetett módon az ukrán félnek hasznos, műholdfelvételeket szolgáltat, segít orosz célpontok bemérésében, minden hagyományos polgári jogelvet félrerúgva konfiskálja orosz polgárok vagyonát, szorít le a nemzetközi érvényesülésről világhírű orosz tudósokat, művészeket sportolókat. Kivételt csak az élvez, aki megtagadja Oroszországot.

(Folytatjuk)

Boros Imre közgazdász
magyarhirlap.hu

... https://gondola.hu/cikkek/122718-A_maganpenz-birodalom_regota_folytat_proxy-h ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 20. 18:18 | Sorszám: 898
Európa elvesztése (5. rész)
Ilyen kisszerű, pitiáner kor, mint a mai, utoljára a hanyatlásvégi Róma idején volt

Mit kezdjünk magunkkal?

„Szent kelet vesztett varázsa ez a gyalázatos jelen…” S tegyük most már hozzá, nyugtalanul, félve: a szent Nyugaté is. Éppen ezért szükséges leszámolnunk Ady nagy toposzával, a kompország víziójával, kompországéval, amely hányódik Kelet és Nyugat között, és soha nem tud kikötni a nyugati parton igazán, ahol pedig ki kellene kötnie. Már a kiindulópont is hamis. Mi már akkor kikötöttünk nyugaton, amikor István Rómától, s nem Bizánctól kért és kapott koronát. Minden más: nyavalygás, önbecsapás, önfelmentés – és állandó elárultatásunk nagy históriája, amelyet írástudóink szerettek a mi nyakunkba varrni.

Kezembe veszem Yuval Noah Harari könyvét, s ezt olvasom: „A 3. évezred hajnalán az emberiség felébred, nyújtózkodik, és megdörzsöli a szemét. Agyában még ott motoszkálnak egy szörnyű rémálom foszlányai. »Valami szögesdrót volt benne, meg gombafelhők. Na, mindegy, csak álom volt.« Az emberiség kimegy a fürdőszobába, megmossa az arcát, szemügyre veszi a ráncait a tükörben, aztán kávét főz, és kinyitja a határidőnaplóját. »Na, nézzük, mi van mára.«

A lista élén évezredekig ugyanaz állt. A 20. századi Kína, a középkori India, és az ókori Egyiptom lakóit három fő probléma foglalkoztatta: az éhezés, a járványok és a háborúk. Az emberek nemzedékről nemzedékre számtalan istenhez, szenthez és angyalhoz imádkoztak, temérdek eszközzel, intézménnyel és társadalmi rendszerrel álltak elő – mégis milliószámra hullottak az éhínség, a ragály és az erőszak miatt. Számos gondolkodó és próféta jutott arra a következtetésre, hogy az éhezés, a járvány és a háború minden bizonnyal szerves része az isteni tervnek vagy a mi tökéletlen természetünknek, és az idők végezetéig sem szabadíthat meg tőlük semmi.

A 3. évezred hajnalán azonban az emberiség döbbenetes felismerésre ébred. A legtöbb ember nemigen gondol bele, de az elmúlt néhány évtized során sikerült valamennyire megzaboláznunk az éhezést, a járványokat és a háborút. Teljesen persze egyik problémát sem tudtuk megoldani, de felfoghatatlan és irányíthatatlan erőből kezelhető kihívássá változtak. Nem kell többé semmilyen istenhez vagy szenthez imádkoznunk, hogy megszabadítson tőlük. Jól tudjuk, mit kell tennünk, hogy elejét vegyük, és rendszerint sikerrel is járunk. […] A történelem során először többen halnak bele abba, hogy túl sokat esznek, mint abba, hogy túl keveset; több ember halálát okozza az öregség, mint a fertőző betegségek; és több ember követ el öngyilkosságot, mint ahányat a katonák, a terroristák és bűnözők együttvéve megölnek. A kora 21. században az átlagember halálát sokkal nagyobb valószínűséggel okozza a mértéktelen zabálás a McDonald’sban, mint az aszály, az ebola vagy az al-Kaida támadása.

Így hát, noha az elnökök, vezérigazgatók és tábornokok napirendje még mindig telis-tele van gazdasági válságok és fegyveres konfliktusok megoldásával, kozmikus léptékben gondolkodva az emberiség végre felemelheti a tekintetét, és új horizontok felé nézhet. Ha valóban kezdünk úrrá lenni az éhezésen, a járványokon és a háborún, akkor mi veszi át a helyüket a megoldandó problémák listájának élén? Akár a tűzoltóknak egy tűz nélküli világban, az emberiségnek is fel kell tennie egy korábban példa nélküli kérdést: mit kezdjünk magunkkal?”

Mit kezdjünk magunkkal? Igen, ez volt a XXI. század kezdetének legnagyobb kérdése.

S persze csak a nyugati ember számára. Mert mondjuk Etiópia, Szudán, Haiti s egyéb „egzotikus”, emberlakta vidékeken az éhezés, a járvány és a háború éppen olyan hétköznapi realitás maradt, mint nekünk volt valaha. De valóban: a nyugati, az egyesült államokbeli s az európai ember körülnézett, és kissé ijedten feltette a kérdést magának: mit kezdjünk magunkkal? S ahogy ilyenkor lenni szokott, következett az elfajzás programja.

Aki unatkozik, elhülyül, elfajzik, istenkéset játszik. A kutya is jódolgában veszik meg – tartja a régi mondás. A nyugati embernek mindez sikerült. S jött előbb a középszer, majd a semmi piedesztálra emelése, a hülyék, a képességtelenek, a tehetségtelenek, a senkik apoteózisa. Rasszizmus lett minden tudás, minden érték, minden kiválóság, minden felhalmozott, régi tudás és csoda és művészet, a zenétől a szobrászaton át a tudományig.

Jordan Peterson így írt, miután felmondta professzori státusát a torontói egyetemen – ezt nem lehet elégszer megismételni:

„Először is, képzett, sőt kiemelkedően képzett heteroszexuális fehér férfi végzős diákjaim­nak (egyébként sok másmilyen is volt már) elhanyagolható esélye van arra, hogy egyetemi kutatói pozíciókat ajánljanak fel nekik, kiváló tudományos munkájuk ellenére. Ez részben a sokszínűség, az inkluzivitás és az egyenlőség kvótái miatt van (az általam preferált betűszó: DIE – Diversity, Inclusivity, Equity – azaz halál). Ezeket ugyanis általánosan bevezették az összes egyetemen, annak ellenére, hogy az egyetemi felvételi bizottságok már pályafutásom idején is mindent megtettek annak érdekében, hogy soha ne kerüljenek figyelmen kívül a minősítetten »kisebbségi« jelöltek kérelmei. A tanítvá­nyaim is részben ellehetetlenültek éppen azért, mert az én tanítványaim. Akadémiai persona non grata vagyok elfogadhatatlan filozófiai álláspontom miatt. Ez nemcsak egyszerű kellemetlenség, hanem olyasmi, ami erkölcsileg tarthatatlanná tette a munkámat.

A második ok annak a megdöbbentő ideológiának a következménye, amely jelenleg lerombolja az egyetemeket, végül pedig az egész kultúránkat. Egyszerűen azért, mert konkrétan nincs jelen pillanatban elegendő képzett »BIPOC« [BIPOC: black, indigenous and people of colour, azaz fekete, bennszülött és színes bőrűek] ember ahhoz, hogy ilyen gyorsasággal teljesítsék a kitűzött diverzitási célokat. Ez köztudott volt minden egyetemen dolgozó ember számára, aki az elmúlt három évtizedben akár csak egy felvételi bizottságban is dolgozott. Ez azt jelenti, hogy egy olyan kutatógenerációt akarunk létrehozni, akik teljesen alkalmatlanok a munkára. Már láthatjuk, hogy ez mit jelent azon borzalmas visszajelzések során, melyek a kikerült diákokat érik. Ez a személet az objektív tesztelés halálával együtt olyan súlyosan kompromittálta az egyetemeket, hogy azt nem lehet tovább figyelem kívül hagyni. Ami az egyetemeken történik, mindent más színben tüntet fel annál, mint amit korábban elképzeltünk.”

És a professzor úr arról is beszámol, miszerint megszüntették a felvételi vizsgákat, mindenféle objektív felmérést a jelentkezők képességeire vonatkozóan, mert az, ugye, rasszizmus. Ezek után összejött egy teljes évfolyam, amely képtelen volt letenni a statisztika vizsgát. Mi történt ezután? Rasszistának minősítették a statisztikát mint tudományt. Óriási…

Megszületett hát a nyugati ember első válasza a mit kezdjek magammal kérdésére: kiálts ki bűnösnek mindenkit, aki fehér, aki tud, aki tehetséges, aki normális, aki ép, aki gazdag, aki tisztes középosztálybeli, aki tanul, akinek vannak hagyományai, aki nem a pillanat rabja, aki tud helyesen írni, képes összeadni két számot és Thomas Mannt olvas, nem gengszterrap-szövegeket zsolozsmázik bekokózva, amiket fukszos feketék üvöltenek a fülébe, valami elképzelhetetlenül idegesítő kéztartással. A feketék fájdalma egykoron a gospelben, a dzsesszben zokogott, s Louis Armstrong trombitáján keresztül hirdette az örök igazságot: minden ember egyenlő – Isten és a törvények előtt, mert ezt ma már mindig elfelejtjük hozzá tenni. „I see skies of blue and clouds of white / The bright blessed day, the dark sacred night / And I think to myself what a wonderful world” – énekelte Armstrong. Ma fukszos feketék üvöltik a füledbe, hogy „Aki itt áll előtted az a nagy varázsló, / A hadúr, a rettegett orátor! / Akinek nem kell a zöld dolcsit virítania, / Hogy a verdájába beszálljon egy-két p…csa. / A lényeg nem a lovagiasságom, hanem a szövegem, és a sztájlom. / A helyzet kulcsa a karakterem: / Amit meg akarok tenni azt megtehetem.” Az egyikben az Isten sírt miattunk és értünk. A másikban a sátán bőg önmagáért. Ezért tényleg érdemes volt…

Mit kezdjünk magunkkal? S jött a második válasz: a teljes elfajzás.

Az értelem és a lélek primátusát felváltotta a bőrszín és a genitáliák primátusa. Korunk hőse már nem a létezés nagy kérdéseit kutatja, nem Istent vagy a természetet kutatja, nem a földi lét szűkösségéből és megismételhetetlenségéből, hanem saját nyomorult testének börtönéből akar kitörni, s azzal van elfoglalva, hogy bárkivel és bármivel hághasson, büszkén. Korunk a férfiból lett nők, nőkből lett férfiak kora, az anya-, testvér-, hullarablók kora. Ezek követelik maguknak az ájult csodálatot és a tiszteletet. Ilyen kisszerű, pitiáner kor utoljára a hanyatlásvégi Róma idején volt. S miképpen ez törvényszerű, el is jutottunk újra a kezdetekhez: immáron itt kopogtat kapuinkon az éhezés, a járvány és a háború. Gratulálok…

De az én Európám nem ez. Az én Európám Szophoklész Európája: „Sok van, mi csodálatos, / De az embernél nincs semmi csodálatosabb. / Ő az: ki a szürke / Tengeren átkel, / A téli viharban / Örvénylő habokon, / S Gaiát, a magasztos istennőt, / Zaklatja a meg-megújulót / Évről évre az imbolygó ekevassal, / Fölszántva lovával a földet.” Az én Európámban Odüsszeusz árbochoz kötteti magát, mert muszáj meghallania a szirének énekét. Mert az én Európámban a megismerés, a tudás vágya mindennél nagyobb.

Az én Európám az az Európa, ahol Petrarca azért ment fel a hegyre, hogy körülnézzen, s ezzel kezdetét vette a reneszánsz. Az én Euró­pámban Dante a pokolra száll, az én Euró­pámban Laodameia vissza tudja sírni Hádészből Proteszilaoszt, ha csak egyetlen éjszakára is. Az én Európámban Leonidasz a hős, és nem Ephialtész. Az én Európámat Villon mester tanítja bűnre, szenvedésre, megbánásra. Az én Európámban Szent Ágoston az úr, az én Európámban Michelangelo nem széklábat farag. Az én Európám megcselekszi ugyan a bűnt, de méltányolni csak a jót méltányolja. Az én Európám álma Clair­vaux-i Szent Bernát álma, őrülése pedig legfeljebb Don Quijote őrülése. Az én Európámban Hamlet atyjának szelleme lebeg a helsingöri vár fokán. Az én Európámban a „szellem napvilága ragyog minden ház ablakán”, de az én Európámban a felvilágosodás nem veti meg a romantikát, az én Európámban a Grimm fivérek nem „völkischek” és a nagy német romantika nem a „nácizmus előszobája”.

Az én Európámban Hans Castorp nagyapja a keresztelőtálon sorjázó nevekkel magyarázza el a hagyományt, a családot, a generációk egymásutánjából következő rendet, az én Európámban „mélységes mély a múltnak kútja”. Az én Európám Pepin bácsi Euró­pája, az én Európámban még tudják, mi a lét elviselhetetlen könnyűsége. Az én Európám Robinson Crusoe Európája, a magabíró, merész, saját erejéből mindenre képes polgár Európája. Az én Európám Kolhaas Mihály Európája, de a Lúdas Matyi Európája is. Az én Európám a gótikus katedrálisok Európája. Az én Európámban Carl Orff Carmina Buranaja vezet át a nem is annyira sötét középkoron, az én Európámban Bach szólítja meg az Urat, Mozart Varázsfuvolája incselkedik a lelkemmel, az én Európámban Csajkovszkij B-moll zongoraversenyén kell sírni.

Az én Európám Dosztojevszkij Európája, a bűné és a bűnhődésé, az én Európám Tolsztoj Európája, az én Európám Tarkov­szkij Európája, Andrej Rubljov és a Sztalker, az én Euró­pámban az orosz harangöntő fia is megönti a harangot, bár a Nyugat csak röhög és hitetlenkedik, az én Európám Nyikita Mihalkov Európája A szibériai borbély csodájával, s az én Európámban Wajda a Katyn-nal búcsúzik, nem alázva meg élete remekműveit holmi Pepével meg Kapával, remélem, érthető a párhuzam.

Az én Európámban Verlaine mester nyomán „ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon”, az én Európámban Rousseau szentimentalizmusa válaszol a Felvilágosodás jeges racionalitására, az én Európám Camus Európája, az olasz neorealizmus Európája, Truffaut Európája, a pont-Neuff szerelmeseinek Európája, az én Európám a Házsongárdi temető csöndje: „A tavasz jött a parttalan időben / s megállt a házsongárdi temetőben. / Én tört kövön és porladó kereszten / Aletta van der Maet nevét kerestem.” Ez az én Euró­pám. Az én Európám a nemzetállamok Euró­pája. A Haza a magasban Európája.

Az én Európámban „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Az én Európámban anyám balladát táncol: „Egyszer volt szép az anyám tánca, / mikor kendőjét gyepre hányta, / a Korhány vizénél, Pusztapándon, / s bokázó lába pásztortűznél, / öles apám örömére / szállt, mint illat a virágon. / De gyönyörű lábán víg figurát / eredő táncába ő se vitt, / csak mutatta ringó mozdúlattal / halálba járó őseit. / Mert ugyanaz sírt fel a flótán, / hogy meghaltak azok ima nélkül, / nagy szakállal, akasztófán.”

Nézz körül, te szerencsétlen: hát mi maradt meg mindebből?

Jönnek a hírek: Nicaragua elnöke, Ortega bejelentette, hogy szeptembertől orosz katonai támaszpontot hoznak létre a „kábítószer elleni küzdelem és egyéb kihívások közös leküzdése érdekében”. Közben Sikorski volt lengyel külügyminiszter, igazi atlantista idióta és áruló azt sürgeti, hogy a Nyugat mielőbb lássa el Ukrajnát nukleáris fegyverekkel. Nem nehéz elképzelni az oroszok válaszát sem: Lengyelország átmenetileg már háromszor eltűnt a térképről. Negyedszer végleg el fog tűnni…

A XX. század két borzalmas világégése ugyanilyen „csinált”, mesterséges, kiprovokált egymásnak uszítás volt. Akik csinálták, kiprovokálták, akkor is és most is istennek képzelik magukat. Pedig csak sátánok.

Uramisten. Hát ébredjetek fel végre…

Bayer Zsolt
... https://magyarnemzet.hu/velemeny/2022/06/europa-elvesztese-5-resz?utm_source= ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 18. 13:28 | Sorszám: 897
Putyin: az orosz gazdaság nem fog elszigetelődni
Az orosz gazdaság nem fog elszigetelődni, fejlődésében a magánvállalkozásokra fog támaszkodni - jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteken, a 25. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum plenáris ülésén elmondott beszédében, amelyben a világgazdaság gondjaiért a Nyugatot tette felelőssé.
... https://gondola.hu/cikkek/122692-Putyin__az_orosz_gazdasag_nem_fog_elszigetel ...
Tovább ...
Jelmagyarázat    Van új hozzászólás
   Ezeket a hozzászólásokat már láttad
... Hibabejelentés | | | Gondola ...