16:06:06
 Frissítés
Keresés | Új hozzászólás
 » Isten hozott, kedves Vendég ! Fórumlakók | GY.I.K. | Bejelentkezés | Regisztráció 
 » Műhely
Téma: Világ-árnyékkormány
... Elejére 1. lap 
gajo
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 12. 21:28 | Sorszám: 914
Meg mi is!
pandala
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 09. 02:43 | Sorszám: 909
kábé ott tartunk, hogy mivel a "nyugat" totál hülyítve van a "sajtó" által,
azért csak az az egy esély van EU szinten, hogy vannak/lesznek kivételek,
ahol nem nem úgy mennek a dolgok mint amit az agyament nyugati média sugall ...
ha ez nem megy át, akkor a nyugatnak, és nekünk is, lőttek!!
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 08. 16:22 | Sorszám: 908
Magyarország nélkül már elveszett volna Európa
Egy egyre inkább ideologikus EU-val állunk szemben, amely többet törődik a genderideológiával vagy az illegális bevándorlók jólétével, mint saját polgáraival – mutat rá a brüsszeli bürokrácia eltorzulására Harald Vilimsky osztrák politikus.
... https://gondola.hu/cikkek/122855-Magyarorszag_nelkul_mar_elveszett_volna_Euro ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. július 07. 19:01 | Sorszám: 907
Szokatlan hang a német médiában: egyetértenek a magyar állásponttal
Az ukrajnai háború kapcsán Nyugat-Európában meglepő beszélgetésnek lehettek tanúi a német állami televízió, a Deutsche Welle spanyol nyelvű adásának nézői. A műsorvezető Németországban élő perui, argentin és spanyol szakértőkkel, újságírókkal tekintette át az EU által Oroszországra kivetett gazdasági szankciók és a háború hatásait, a megszokottól eltérően meglehetősen józan hangnemben. A szakértők egyöntetű álláspontja, amely szerint az Európát fenyegető gazdasági és energetikai válságra is az lenne a megoldás, ha minél előbb béke lenne, a szankciókkal pedig az EU saját magát lőtte lábon, egybecseng a magyar kormány álláspontjával.

Egyetértettek abban, hogy óriási hiba az ukránokat fegyverrel támogatni, a gazdasági szankciók pedig – jelenlegi formájukban – nem szolgálják a kívánt célt. Az Ukrajnának szállított fegyverek csak azt érték el, hogy meghosszabbították a háborút. Ennek egyenes következménye civilek százainak a halála, és globális szintű, de Európát különösen is érintő gazdasági, élelmiszerellátási, és energiaválság is, amely a Covid miatt kialakult amúgy is nehéz helyzet okán katasztrofális hatást fog kiváltani már rövid távon is. A gazdasági szankciók kivetése, különösen az energiahordozók terén, maximum középtávon éreztethetik negatív hatásukat Oroszországra, sőt, jelen pillanatban még jól is járnak velük az oroszok, mert sikerrel tudták átirányítani az olajexportjukat Indiába és Kínába, utóbbi esetében a legnagyobb olajexportőrré válva, Szaúd-Arábiát is megelőzve.

A szankciók csak még tovább emelték az energiahordozók árát, ami növelte az oroszok bevételeit, és még inkább megterhelte az európai gazdaságot.

Tehát „Európa lábon lőtte magát a szankciókkal,” amelyek így semmilyen célt nem értek el, és Oroszország jobban tudta kezelni a következményeiket, mint az EU. Nem lett vége a háborúnak és a szankciók nem is vethetnek véget neki. „Európa mindent elrontott, amit el lehetett ebben a helyzetben” – hangzott a Berlinben oktató argentin politikai szakértő értékelése, aki azzal folytatta, hogy akik azt gondolják és sulykolják, hogy a még több szankció majd lezárja a háborút, azok „szirén hangokra hallgatnak”. Azon kell dolgozni, hogy mihamarabb vége legyen a konfliktusnak, a szankciós politika zsákutcának bizonyult.

A német televízió beszélgetésében a szakértők komoly aggodalmuknak adtak hangot a közelgő tél miatt.

Várakozásuk szerint szinte biztosan 3. fokozatra kell emelni az energia-vészhelyzet szintjét Németországban, amelynek egyenes következménye lesz, hogy a lakosságnak nem jut majd elegendő erőforrás. Ha mindez az ipart is érinti, akkor az várhatóan recessziót eredményez.

Arról nem is beszélve, hogy óriási drágulás tapasztalható az élelmiszerek, különösen a hústermékek területén, amit nem tudni, meddig viselnek el a németek.

A beszélgetés résztvevői természetesen egyetértettek abban, hogy Oroszország agressziót követett el, olyan eszközhöz nyúlt, amely nemzetközi jogot és civilizációs normákat sért, de azt is megjegyezték, hogy – nem védve az orosz agressziót – Ukrajna kokettálása a NATO-val, az orosz kisebbség jogainak csorbítása mind olyan körülmény, amely cselekvésre ösztönözhette az oroszokat. Egyetlen kisebb vita alakult ki, amikor a spanyol újságíró kijelentette, érti, hogy az ukránok meg akarják védeni a hazájukat, de azt már egyáltalán nem hiszi, hogy Ukrajna támogatása az európai értékek hangsúlyozását jelentené. Csak meg kell nézni, hogy milyen volt a helyzet a konfliktus előtt Ukrajnában: hiányzott a jogállamiság és a korrupcióval is komoly problémák voltak.

A Magyar Nemzet megkeresésére Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ geopolitikai szakértője elmondta: a Deutsche Wellében sugárzott szakértői beszélgetés sajnálatos módon nem jellemző a nyugati nyilvánosságra.

Az európai vezetők és a közvélemény jelentős része abban a tévhitben ringatja magát, hogy ezt a konfliktust az ukránok megnyerhetik, ezért jellemző a háborús propaganda.

Az idézett – egyébként jobboldalisággal nem vádolható – szakértők józanságot tükröző véleménye egyébként egybecseng a magyar kormány álláspontjával, amely szerint a legfontosabb a mihamarabbi béke, hiszen azzal emberéleteket menthetünk meg, és gátat vethetünk az élelmiszerellátási, gazdasági és energiaválság további súlyosbodásának.
... https://gondola.hu/hirek/289439-Szokatlan_hang_a_nemet_mediaban__egyetertenek ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 27. 16:39 | Sorszám: 906
https://mehesforum.blogspot.com/2022/06/putyin-nem-fogjuk-sztalingradda-tenni ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 26. 17:54 | Sorszám: 905
https://mehesforum.blogspot.com/2022/06/ez-szaz-nap-nem-fog-valtoztatni-az.html
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 23. 19:52 | Sorszám: 904
https://mehesforum.blogspot.com/2022/06/a-nemzetkozi-maganpenzhatalom.html
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 22. 12:56 | Sorszám: 903
Kiléptetnék az USA-ból Texast a republikánusok
A texasi republikánusok hétvégi kongresszusán számos érzékeny témában vázolták víziójukat. Egyike ezeknek Texas kilépése az USA kötelékéből. A szándék adott, a jogi lehetőségek korlátozottak.
... https://precedens.mandiner.hu/cikk/20220621_usa_texas_fuggetlenseg_szuverenit ...
gajo
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 21. 14:35 | Sorszám: 902
Persze az autonómiáról, magyarok nyelvhasználatáról valahogy kussolt! Gyáva!
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 21. 14:08 | Sorszám: 901
Zelenszkij felhívta Orbán Viktort

Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke kedden felhívta Orbán Viktor miniszterelnököt; a megbeszélésen Ukrajna európai integrációjáról, a háborús menekültek befogadásáról valamint a magyar-ukrán együttműködés egyéb területeiről volt szó - tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát irányító helyettes államtitkár.

Orbán Viktor a tárgyalás során hangsúlyozta: Magyarország támogatja, hogy Ukrajna megkapja a EU-tagjelölti státuszt, és mielőbb le kell bontani a bürokratikus akadályokat Ukrajna tényleges uniós csatlakozása előtt is. A magyar miniszterelnök tájékoztatta az ukrán államfőt, hogy az e heti európai uniós csúcstalálkozón Brüsszelben ezt az álláspontot fogja képviselni.

Orbán Viktor arról is beszélt, hogy Magyarország immár közel 800 ezer ukrajnai menekültet fogadott be, és készen áll a további energiaügyi együttműködésre, az ukrán gabona vasúti fuvarozására valamint még több ukrán diák fogadására is.

Volodimir Zelenszkij az ukrán nép nevében köszönetet mondott a magyar segítségért.
... https://gondola.hu/cikkek/122722-Zelenszkij_felhivta_Orban_Viktort.html
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 21. 14:05 | Sorszám: 900
Morawiecki: a regionális együttműködés a pozitív forgatókönyv

Lucie Szymanowska, az MTI tudósítója jelenti: A közép- és kelet-európai országok együttműködését nevezte "pozitív forgatókönyvnek" a jelenlegi geopolitikai helyzetre Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő, aki a lengyel nagykövetek kedden kezdődött négynapos tanácskozásán szólalt fel Varsóban.

A miniszterelnök úgy vélte: az évek alatt kialakult világrend jelenleg "kártyavárként omlik össze", új, eddig nem látott méretű fenyegetések keletkeznek. A koronavírus (Covid-19) világjárványa "csak előjátéka volt a hatalmas, az egész világrendet elérő földrengésszerű változásoknak", új körülmények keletkeztek egyfelől a demográfiai és technológiai átalakulások, a gazdasági válság, másfelől a világjárvány, majd az ukrajnai háború okozta feszültségek nyomán - fejtette ki Morawiecki.

Az ukrajnai háború kapcsán úgy látta: Ukrajna és a szövetségesei "jogosultak arra, hogy erkölcsi értelemben győztesnek érezzék magukat". Az erkölcsi győzelem viszont manapság "határozottan túl kevés, különösen akkor, ha olyan ellenféllel állunk szemben, aki semmiféle erkölcsi elvet sem tart szem előtt" - tette hozzá.

Oroszországot Morawiecki "sebzett medvének" nevezte. Aláhúzta: az Oroszországi Föderáció hatalmas tartalékokkal rendelkezik, és ezeknek eddig csak egy részét mozgósította. Elhamarkodottnak mondta, hogy áprilisban, illetve május elején sokan azt gondolták: Moszkva elveszítette az ukrajnai háborút.

A Kreml mai politikája "az orosz birodalom újjáépítését" célozza, ennek alapja pedig "két kegyetlen hagyomány", mégpedig a cári Oroszország és a Szovjetunió hagyománya - jelentette ki Morawiecki, aki szerint Moszkva cselekvésében "a gyarmatosítás nagyon taszító arca", a szomszédos országok meghódítását célzó törekvés észlelhető.

Mindezek fényében az ukrajnai konfliktus a civilizációk információs háborúval is járó összeütközésének minősíthető a lengyel kormányfő szerint.

A konfliktus következményei közül a Morawiecki az inflációs nyomást, az energiahordozók árainak emelkedését emelte ki, és felelőssé tette Vlagyimir Putyin orosz elnököt a globálisan fenyegető éhínségért, amelyet összefüggésbe hozott a fekete-tengeri kikötők orosz blokádjával, a gabonaégetéssel és a termőföldek aláaknázásával.

Az egész világ nagyobb biztonsága érdekében "reményt kell adni Ukrajnának" - hangsúlyozta Morawiecki, hozzátéve: Lengyelország ezért Kijev "fő nagykövete" az európai uniós színtéren.

Reményét fejezte ki, hogy Ukrajna megvédi szuverenitását, a "születő új Ukrajna", valamint a térségbeli országok pedig képesek lesznek "egy biztonságos regionális geostratégiai teret kialakítani, melyre a közös érdekek nagyon magas fokú együttes hatása" lesz jellemző. Morawiecki ebben a vonatkozásban a Három Tenger

Kezdeményezés, illetve az ehhez földrajzi értelemben hasonló, a második világháború előtti lengyel koncepció, a Tengerköz koncepciójára utalt, a potenciális partnerek közé sorolva a "remélhetőleg egyszer majd szabad" Fehéroroszországot és Ukrajnát is.

Ezen a koncepción "érdemes dolgozni, ezt látom és hiszem a pozitív forgatókönyvnek" - fogalmazott a lengyel miniszterelnök.

A nagyköveti találkozón tiszteletbeli vendégként részt vesz Edgars Rinkevics lett külügyminiszter. A megnyitón Zbigniew Rau lengyel külügyminiszter a "mindenfajta imperializmussal szembeni ellenállást", a nemzetközi jog betartását és a demokratikus kapcsolatok ápolását nevezte a lengyel külpolitika három pillérének. Kijelentette: a jelenlegi biztonsági válság világosan megmutatta, hogy az Egyesült Államok nélkül Európa nem tudja megvédeni magát.
... https://gondola.hu/hirek/288757-Morawiecki__a_regionalis_egyuttmukodes_a_pozi ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 21. 12:11 | Sorszám: 899
A magánpénz-birodalom régóta folytat proxy-háborúkat
Bank of England (Peter Macdiarmid/Getty Images)

Nem a mi háborúnk (3.)

Az első világháború előtt (1913) a magánpénz-birodalom központja átkerült az Egyesült Államokba, a nemzetközi magánpénzt font helyett ma dollárnak hívják. Ebből az ideális helyzetből indultak a magánpénz máig rejtőzködő urai a terjeszkedés útjára, újabb és újabb impériumok meghódítására.

A nemzetközi magánpénz-birodalom legfontosabb jellemzője a rejtőzködés. Akik létezésüket felvetették, végleg kiírták magukat a kanonizált véleményformálók táborából. A magánpénz birodalma is különbözik minden korábbi birodalmi szerveződéstől. Korábban az ilyen szerveződések mindig egy nép vagy népcsoport bázisáról indultak el hódító útjukra. A Római Birodalom központi népe a latin, Attiláé a hunok, Dzsingisz kán birodalmáé a mongolok voltak. Mind a nagy birodalmaknak, de a királyságoknak is közös jellemzője volt, hogy a pénzt, a pénzforgalmat a hatalom (uralkodó) tartotta szorosan a kezében, annak hasznai (re­gálék) is az uralkodót illették.

A pénz feletti rendelkezés a szuverenitás elidegeníthetetlen része volt. A nagy felfedezések kora a 15. században nagyarányú fellendülést hozott a kereskedelemben, emiatt irdatlan pénzvagyonok halmozódtak fel, az elsők között Angliában, magánkezekben. A pénz urainak az abszolút királyi hatalom – az egyszemélyi szuverenitás – egyre inkább útjukban állt. Egy máig polgári forradalomnak nevezett véres lázadás keretében meg is szabadultak tőle, a királyság rövid időre megszűnt, a király nemcsak a koronáját, de a fejét is elvesztette.

Fél évszázad múlva azonban nagyon gyakorlatias alku született a monarchia és a pénzurak között. A pénzurak hajlandók voltak ismét a trónra ültetni egy uralkodót (ezt az eseményt nevezi a történész szakma dicsőséges forradalomnak), azzal a feltétellel, hogy a pénz feletti rendelkezési jog már nem lesz az uralkodóé, hanem átszáll a pénzbőségben lévő magántulajdonosokhoz. Ettől kezdve a király már úgy uralkodott, hogy nem ő kormányzott. Helyette a pártokba szerveződött konkurens csoportok és az őáltaluk választásokon győztes erők tették ezt meg (Őfelsége kormánya, illetve ellenzéke).

A pénzurak birodalomteremtő céljaik elérésére bankot alapítottak (1694, Bank of England). A bank készséggel hitelezett korlátlanul az udvar (az állam) költségeinek fedezetére, elsőként a franciák által tönkrevert hajóhad újrafelállítására és felfegyverzésére. Cserében azt a „csekélységet” kérték, hogy más bankoknak ne legyen joguk az effektív pénzt, az ezüstöt helyettesítő bankjegy kibocsátása, valamint az állam számláját ők vezessék, hitel ügyintézése kizárólagosan csak ott történjen. Az uralkodóra az a szerep hárult, hogy a gyorsan halmozódó államadósság kamataira a szükséges adókat rendben, állami törvények erejével beszedje, és őfelsége kormánya kérésére a hadsereg és a flotta mindig rendelkezésre álljon a terjeszkedési igényeknek megfelelően.

Ezzel a lépéssel a szuverenitás legfontosabb ékköve privatizálásra került, és ebben az állapotban van a mai napig a Nyugatnak nevezett világban azzal, hogy az ismert történelmi körülmények miatt az első világháború előtt (1913) a magánpénz-birodalom központja átkerült az Egyesült Államokba, a nemzetközi magánpénzt font helyett ma dollárnak hívják. Ebből az ideális helyzetből indultak a magánpénz máig rejtőzködő urai a terjeszkedés útjára, újabb és újabb impériumok meghódítására.

Kiemelt cél volt a gyarmatok megszerzése, onnét a konkurensek – főként a spanyol és francia királyságok – kiiktatása. A cél érdekében Franciaországban, kihasználva egy kedvezőtlen természeti körülmények miatt létrejött, nagyra nőtt társadalmi feszültséget, éhséglázadást szítottak, majd azt a korábbi bevált angol mintának megfelelően számolták fel, így vették saját kezükbe ugyancsak parlamenti demokráciának álcázva a hatalmat. Az uralkodó feje itt is a porba hullott.

A folyamat a francia forradalom néven vonult be a történelemkönyvekbe. A szépen induló, de kibicsaklott forradalomból ugyancsak birodalmi törekvéseket mutató, de magánpénz helyett állami pénzre alapított birodalmat szervező Napóleon legyőzéséhez igénybe tudták venni az európai szakrális uralkodók (orosz, porosz, osztrák) segítségét is, hiszen ezek az államalakulatok sem szívlelték a szakralitást mellőző napóleoni rezsimet, ráadásul a brit pénzbirodalom függésében is voltak.

A feljövő német, ugyancsak erős, és aranyalapú állami pénzre alapozó birodalmi törekvésekkel már sokkal több problémájuk adódott. Sarokba szorítása mintegy teljes évszázadot vett igénybe. A brit magánpénz már a német egyesítés folyamatában kívánta befolyását érvényesíteni. Az egyesítés vezető szerepéért vetélkedő Poroszország és Ausztria vitájában a magánpénz az osztrákok oldalára állt. Az álláspont nem volt választás kérdése, hiszen 1816 óta az osztrák birodalom pénzügyei – ugyancsak magánpénz alapon – az európai központokban (Párizs, London, Milánó és Bécs) viharos sebességgel terjeszkedő Rothschildok kezébe került. Ebben az évben jött létre az Oesterreichische Na­tionalbank, szintén magánbankként. (Utolsó magánrészvényesi csomagja csak néhány éve került állami kézbe, míg a Bank of Englandot már 1946-ban államosították).

Történt mindez azután és annak ellenére, hogy 1806-ban a Habsburg-ház hivatalosan is lemondott a birodalmi császári címről, és felvették az Ausztria császára címet. A pénzuraknak történő megfelelés a Habsburgoknál amúgy is mélyen gyökeret vert. Már a birodalom élére került V. Károly trónja is a korabeli legfontosabb pénzguruk, a Fuggerek millióira épült. Könnyű volt belátni, hogy a magánpénz azt látta követendőnek, ha a német egyesítés osztrák vezetéssel, tehát a magánpénz gyámkodása alatt jön létre.

A porosz fél ezt el szerette volna kerülni, mert éppen az angol felet – az arctalan pénzbirodalmat – látta terjeszkedése legnagyobb ellenfelének. A konfliktusból kikerekedő porosz–osztrák háború (1866) Ausztria súlyos vereségével végződött. Nyilvánvaló, hogy az osztrák fél nem annyira a saját érdekében, mint a pénzbirodalom megbízottjaként, proxyként szerepelt a küzdelemben. Az uralkodó, I. Ferenc József képtelen volt a pénzuraknak ellentmondani, noha a katonai vezetők, főként az osztrák hadsereg főparancsnoka, Benedek Lajos tábornagy ellenezte a hadviselést Poroszország ellen.

Az osztrák vereség ellenére – vagy éppen azért – a pénzuraknak nagyon sürgőssé vált a németek megfékezése. 1870-ben a proxyszerepet a Bonaparte Napóleon bukása után visszajött Bourbonokat ismét köztársaságként váltó III. Napóleon vállalta fel. Könnyű volt belátni, hogy a nagy időkkel szemben őrzött nemzeti Napóleon-nosztalgia is erősen dagasztotta a pénzurak vitorláit Franciaországban. Kétségtelen, hogy III. Napóleon uralkodásának évei kiemelkedő fejlődést hoztak Franciaországban, aminek egyik fő hozadéka éppen a poroszok német földön való terjeszkedése elleni katonai felkészülés volt.

Az 1870-ben kitört francia–porosz háborút általában, mint a német-porosz junkerimperializmus terjeszkedése ellen vívott háborút szokásos bemutatni. A tárgyszerűséghez azonban nagyon is hozzátartozik, hogy a háború francia hadüzenettel vette kezdetét és ért véget a franciák csúfos vereségével Sedannál. A német ellenbirodalmat kemény anyagból gyúrták. Két világháború volt még szükséges a legyőzéséhez ,még úgy is, hogy a keleti nagy birodalmat, Oroszországot, a németek korábbi szövetségesét is mindkettőben sikerült a németek ellen hadba szólítani. Mindkét világháború arról szólt, hogy az állami pénzre alapozott német birodalmi törekvés jut-e érvényre, vagy győzelmet arat felette a 17. században diadalútjára indult magánpénz. A siker kétszer is a magánpénz-birodalomé lett.

Ahelyett, hogy további, a magánpénz-birodalom érdekében proxyalapon megvívott háborúkat elemeznénk, térjünk rá az aktualitás eseményre, az orosz–ukrán konfliktusra, amiben a proxyszerepet most Ukrajna játssza. A történelmi megalapozottsággal nem rendelkező, nagyon is vegyes nemzetiségi összetétellel rendelkező és soknyelvű Ukrajnában 2014-ben történt meg az a fordulat (szervezett államcsíny), ami az országot erre a fordulatra alkalmassá tette, és természetes gazdasági és katonai partnere, Oroszország ellen fordította.

Erre az időre az is nyilvánvalóvá vált, hogy az Amerika-központú, egypólusú világrend üzemeltetése növekvő zavarokkal küzd, sürgősen új erőforrások megszerzésére van szüksége. A gazdaállam Egyesült Államok ugyanis vészesen rogyadozni kezdett a világhatalom rá testált irdatlan költségei alatt. A szövetségi állam költségvetése régen túlnőtt a még viselhető eladósodottsági szinten. Ezt a 2008-as pénzügyi válság egyértelműsítette is. Az állam adósságleveleit (államkötvények) egyre nagyobb összegben éppen a magánpénz-birodalomnak kell felvásárolnia, mert eltűnt a piac korábbi optimista lendülete. A világ befektetői kevésbé látták az amerikai gazdaállam adósságát vonzónak, és az állam a fizetendő alacsony kamatokkal is nehézségekkel küzdött meg.

Korábban az Egyesült Államokkal szemben hatalmas követeléseket halmozó országok, Kína és az olajállamok sem lelkesedtek tovább, és egyesek már nem is akarták az amerikai állammal szembeni követeléseiket halmozni. Vonzó alternatívának tűnt, hogy a nyersanyagokban és energiahordozókban kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkező Oroszország bevételei valamilyen módon bekerüljenek az Egyesült Államok pénzforgalmi rendszerébe. Ez az ideális kapcsolat azonban a Jelcin utáni korszakban, Putyin kormányzata alatt beszűkült, Oroszország még meglévő dollárkészleteit is másba (például aranyba) fektette. Ráadásul a legnagyobb külföldi hitelező, Kína sem halmozza tovább a dollárhegyeket, hanem nemzetközi kereskedelmi infrastruktúrát és projekteket épít.

Mindennemű változás csak javított volna ezen a helyzeten, ideális esetben Putyin bukása teljes győzelemmel járhatott volna. A készülődés erre a helyzetre Ukrajnában már 2014-től nagyon intenzíven elkezdődött, Ukrajna készült a proxyszerepre, ütemesen fejlesztették katonai képessé­geit is. Ezt a háborús hetek vissza is igazolták. Az orosz fél háborút kiváltó irritálása tervszerűen haladt, aminek végső lökést Ukrajna igénybejelentése a NATO-csatlakozásra adta. Ukrajna proxyszerepét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy háborúja költségeit ki viseli. Az ukrán fél vér- és emberáldozattal, a nyugati szövetség, kiemelten az Egyesült Államok pedig minden olyan javakkal, amik a hadviseléshez kellenek, száll be.

Az ukrán nép mindennapjaira nem marad figyelem. Az orosz–ukrán háborúban az ukrán fél magán viseli a proxyháborúk minden ismérvét. A látszat kedvéért a pénznyugat semmi olyan katonai műveletet nem végez, ami a proxyháborún túlmutathat. Megtesz viszont mindent, ami közvetett módon az ukrán félnek hasznos, műholdfelvételeket szolgáltat, segít orosz célpontok bemérésében, minden hagyományos polgári jogelvet félrerúgva konfiskálja orosz polgárok vagyonát, szorít le a nemzetközi érvényesülésről világhírű orosz tudósokat, művészeket sportolókat. Kivételt csak az élvez, aki megtagadja Oroszországot.

(Folytatjuk)

Boros Imre közgazdász
magyarhirlap.hu

... https://gondola.hu/cikkek/122718-A_maganpenz-birodalom_regota_folytat_proxy-h ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 20. 18:18 | Sorszám: 898
Európa elvesztése (5. rész)
Ilyen kisszerű, pitiáner kor, mint a mai, utoljára a hanyatlásvégi Róma idején volt

Mit kezdjünk magunkkal?

„Szent kelet vesztett varázsa ez a gyalázatos jelen…” S tegyük most már hozzá, nyugtalanul, félve: a szent Nyugaté is. Éppen ezért szükséges leszámolnunk Ady nagy toposzával, a kompország víziójával, kompországéval, amely hányódik Kelet és Nyugat között, és soha nem tud kikötni a nyugati parton igazán, ahol pedig ki kellene kötnie. Már a kiindulópont is hamis. Mi már akkor kikötöttünk nyugaton, amikor István Rómától, s nem Bizánctól kért és kapott koronát. Minden más: nyavalygás, önbecsapás, önfelmentés – és állandó elárultatásunk nagy históriája, amelyet írástudóink szerettek a mi nyakunkba varrni.

Kezembe veszem Yuval Noah Harari könyvét, s ezt olvasom: „A 3. évezred hajnalán az emberiség felébred, nyújtózkodik, és megdörzsöli a szemét. Agyában még ott motoszkálnak egy szörnyű rémálom foszlányai. »Valami szögesdrót volt benne, meg gombafelhők. Na, mindegy, csak álom volt.« Az emberiség kimegy a fürdőszobába, megmossa az arcát, szemügyre veszi a ráncait a tükörben, aztán kávét főz, és kinyitja a határidőnaplóját. »Na, nézzük, mi van mára.«

A lista élén évezredekig ugyanaz állt. A 20. századi Kína, a középkori India, és az ókori Egyiptom lakóit három fő probléma foglalkoztatta: az éhezés, a járványok és a háborúk. Az emberek nemzedékről nemzedékre számtalan istenhez, szenthez és angyalhoz imádkoztak, temérdek eszközzel, intézménnyel és társadalmi rendszerrel álltak elő – mégis milliószámra hullottak az éhínség, a ragály és az erőszak miatt. Számos gondolkodó és próféta jutott arra a következtetésre, hogy az éhezés, a járvány és a háború minden bizonnyal szerves része az isteni tervnek vagy a mi tökéletlen természetünknek, és az idők végezetéig sem szabadíthat meg tőlük semmi.

A 3. évezred hajnalán azonban az emberiség döbbenetes felismerésre ébred. A legtöbb ember nemigen gondol bele, de az elmúlt néhány évtized során sikerült valamennyire megzaboláznunk az éhezést, a járványokat és a háborút. Teljesen persze egyik problémát sem tudtuk megoldani, de felfoghatatlan és irányíthatatlan erőből kezelhető kihívássá változtak. Nem kell többé semmilyen istenhez vagy szenthez imádkoznunk, hogy megszabadítson tőlük. Jól tudjuk, mit kell tennünk, hogy elejét vegyük, és rendszerint sikerrel is járunk. […] A történelem során először többen halnak bele abba, hogy túl sokat esznek, mint abba, hogy túl keveset; több ember halálát okozza az öregség, mint a fertőző betegségek; és több ember követ el öngyilkosságot, mint ahányat a katonák, a terroristák és bűnözők együttvéve megölnek. A kora 21. században az átlagember halálát sokkal nagyobb valószínűséggel okozza a mértéktelen zabálás a McDonald’sban, mint az aszály, az ebola vagy az al-Kaida támadása.

Így hát, noha az elnökök, vezérigazgatók és tábornokok napirendje még mindig telis-tele van gazdasági válságok és fegyveres konfliktusok megoldásával, kozmikus léptékben gondolkodva az emberiség végre felemelheti a tekintetét, és új horizontok felé nézhet. Ha valóban kezdünk úrrá lenni az éhezésen, a járványokon és a háborún, akkor mi veszi át a helyüket a megoldandó problémák listájának élén? Akár a tűzoltóknak egy tűz nélküli világban, az emberiségnek is fel kell tennie egy korábban példa nélküli kérdést: mit kezdjünk magunkkal?”

Mit kezdjünk magunkkal? Igen, ez volt a XXI. század kezdetének legnagyobb kérdése.

S persze csak a nyugati ember számára. Mert mondjuk Etiópia, Szudán, Haiti s egyéb „egzotikus”, emberlakta vidékeken az éhezés, a járvány és a háború éppen olyan hétköznapi realitás maradt, mint nekünk volt valaha. De valóban: a nyugati, az egyesült államokbeli s az európai ember körülnézett, és kissé ijedten feltette a kérdést magának: mit kezdjünk magunkkal? S ahogy ilyenkor lenni szokott, következett az elfajzás programja.

Aki unatkozik, elhülyül, elfajzik, istenkéset játszik. A kutya is jódolgában veszik meg – tartja a régi mondás. A nyugati embernek mindez sikerült. S jött előbb a középszer, majd a semmi piedesztálra emelése, a hülyék, a képességtelenek, a tehetségtelenek, a senkik apoteózisa. Rasszizmus lett minden tudás, minden érték, minden kiválóság, minden felhalmozott, régi tudás és csoda és művészet, a zenétől a szobrászaton át a tudományig.

Jordan Peterson így írt, miután felmondta professzori státusát a torontói egyetemen – ezt nem lehet elégszer megismételni:

„Először is, képzett, sőt kiemelkedően képzett heteroszexuális fehér férfi végzős diákjaim­nak (egyébként sok másmilyen is volt már) elhanyagolható esélye van arra, hogy egyetemi kutatói pozíciókat ajánljanak fel nekik, kiváló tudományos munkájuk ellenére. Ez részben a sokszínűség, az inkluzivitás és az egyenlőség kvótái miatt van (az általam preferált betűszó: DIE – Diversity, Inclusivity, Equity – azaz halál). Ezeket ugyanis általánosan bevezették az összes egyetemen, annak ellenére, hogy az egyetemi felvételi bizottságok már pályafutásom idején is mindent megtettek annak érdekében, hogy soha ne kerüljenek figyelmen kívül a minősítetten »kisebbségi« jelöltek kérelmei. A tanítvá­nyaim is részben ellehetetlenültek éppen azért, mert az én tanítványaim. Akadémiai persona non grata vagyok elfogadhatatlan filozófiai álláspontom miatt. Ez nemcsak egyszerű kellemetlenség, hanem olyasmi, ami erkölcsileg tarthatatlanná tette a munkámat.

A második ok annak a megdöbbentő ideológiának a következménye, amely jelenleg lerombolja az egyetemeket, végül pedig az egész kultúránkat. Egyszerűen azért, mert konkrétan nincs jelen pillanatban elegendő képzett »BIPOC« [BIPOC: black, indigenous and people of colour, azaz fekete, bennszülött és színes bőrűek] ember ahhoz, hogy ilyen gyorsasággal teljesítsék a kitűzött diverzitási célokat. Ez köztudott volt minden egyetemen dolgozó ember számára, aki az elmúlt három évtizedben akár csak egy felvételi bizottságban is dolgozott. Ez azt jelenti, hogy egy olyan kutatógenerációt akarunk létrehozni, akik teljesen alkalmatlanok a munkára. Már láthatjuk, hogy ez mit jelent azon borzalmas visszajelzések során, melyek a kikerült diákokat érik. Ez a személet az objektív tesztelés halálával együtt olyan súlyosan kompromittálta az egyetemeket, hogy azt nem lehet tovább figyelem kívül hagyni. Ami az egyetemeken történik, mindent más színben tüntet fel annál, mint amit korábban elképzeltünk.”

És a professzor úr arról is beszámol, miszerint megszüntették a felvételi vizsgákat, mindenféle objektív felmérést a jelentkezők képességeire vonatkozóan, mert az, ugye, rasszizmus. Ezek után összejött egy teljes évfolyam, amely képtelen volt letenni a statisztika vizsgát. Mi történt ezután? Rasszistának minősítették a statisztikát mint tudományt. Óriási…

Megszületett hát a nyugati ember első válasza a mit kezdjek magammal kérdésére: kiálts ki bűnösnek mindenkit, aki fehér, aki tud, aki tehetséges, aki normális, aki ép, aki gazdag, aki tisztes középosztálybeli, aki tanul, akinek vannak hagyományai, aki nem a pillanat rabja, aki tud helyesen írni, képes összeadni két számot és Thomas Mannt olvas, nem gengszterrap-szövegeket zsolozsmázik bekokózva, amiket fukszos feketék üvöltenek a fülébe, valami elképzelhetetlenül idegesítő kéztartással. A feketék fájdalma egykoron a gospelben, a dzsesszben zokogott, s Louis Armstrong trombitáján keresztül hirdette az örök igazságot: minden ember egyenlő – Isten és a törvények előtt, mert ezt ma már mindig elfelejtjük hozzá tenni. „I see skies of blue and clouds of white / The bright blessed day, the dark sacred night / And I think to myself what a wonderful world” – énekelte Armstrong. Ma fukszos feketék üvöltik a füledbe, hogy „Aki itt áll előtted az a nagy varázsló, / A hadúr, a rettegett orátor! / Akinek nem kell a zöld dolcsit virítania, / Hogy a verdájába beszálljon egy-két p…csa. / A lényeg nem a lovagiasságom, hanem a szövegem, és a sztájlom. / A helyzet kulcsa a karakterem: / Amit meg akarok tenni azt megtehetem.” Az egyikben az Isten sírt miattunk és értünk. A másikban a sátán bőg önmagáért. Ezért tényleg érdemes volt…

Mit kezdjünk magunkkal? S jött a második válasz: a teljes elfajzás.

Az értelem és a lélek primátusát felváltotta a bőrszín és a genitáliák primátusa. Korunk hőse már nem a létezés nagy kérdéseit kutatja, nem Istent vagy a természetet kutatja, nem a földi lét szűkösségéből és megismételhetetlenségéből, hanem saját nyomorult testének börtönéből akar kitörni, s azzal van elfoglalva, hogy bárkivel és bármivel hághasson, büszkén. Korunk a férfiból lett nők, nőkből lett férfiak kora, az anya-, testvér-, hullarablók kora. Ezek követelik maguknak az ájult csodálatot és a tiszteletet. Ilyen kisszerű, pitiáner kor utoljára a hanyatlásvégi Róma idején volt. S miképpen ez törvényszerű, el is jutottunk újra a kezdetekhez: immáron itt kopogtat kapuinkon az éhezés, a járvány és a háború. Gratulálok…

De az én Európám nem ez. Az én Európám Szophoklész Európája: „Sok van, mi csodálatos, / De az embernél nincs semmi csodálatosabb. / Ő az: ki a szürke / Tengeren átkel, / A téli viharban / Örvénylő habokon, / S Gaiát, a magasztos istennőt, / Zaklatja a meg-megújulót / Évről évre az imbolygó ekevassal, / Fölszántva lovával a földet.” Az én Európámban Odüsszeusz árbochoz kötteti magát, mert muszáj meghallania a szirének énekét. Mert az én Európámban a megismerés, a tudás vágya mindennél nagyobb.

Az én Európám az az Európa, ahol Petrarca azért ment fel a hegyre, hogy körülnézzen, s ezzel kezdetét vette a reneszánsz. Az én Euró­pámban Dante a pokolra száll, az én Euró­pámban Laodameia vissza tudja sírni Hádészből Proteszilaoszt, ha csak egyetlen éjszakára is. Az én Európámban Leonidasz a hős, és nem Ephialtész. Az én Európámat Villon mester tanítja bűnre, szenvedésre, megbánásra. Az én Európámban Szent Ágoston az úr, az én Európámban Michelangelo nem széklábat farag. Az én Európám megcselekszi ugyan a bűnt, de méltányolni csak a jót méltányolja. Az én Európám álma Clair­vaux-i Szent Bernát álma, őrülése pedig legfeljebb Don Quijote őrülése. Az én Európámban Hamlet atyjának szelleme lebeg a helsingöri vár fokán. Az én Európámban a „szellem napvilága ragyog minden ház ablakán”, de az én Európámban a felvilágosodás nem veti meg a romantikát, az én Európámban a Grimm fivérek nem „völkischek” és a nagy német romantika nem a „nácizmus előszobája”.

Az én Európámban Hans Castorp nagyapja a keresztelőtálon sorjázó nevekkel magyarázza el a hagyományt, a családot, a generációk egymásutánjából következő rendet, az én Európámban „mélységes mély a múltnak kútja”. Az én Európám Pepin bácsi Euró­pája, az én Európámban még tudják, mi a lét elviselhetetlen könnyűsége. Az én Európám Robinson Crusoe Európája, a magabíró, merész, saját erejéből mindenre képes polgár Európája. Az én Európám Kolhaas Mihály Európája, de a Lúdas Matyi Európája is. Az én Európám a gótikus katedrálisok Európája. Az én Európámban Carl Orff Carmina Buranaja vezet át a nem is annyira sötét középkoron, az én Európámban Bach szólítja meg az Urat, Mozart Varázsfuvolája incselkedik a lelkemmel, az én Európámban Csajkovszkij B-moll zongoraversenyén kell sírni.

Az én Európám Dosztojevszkij Európája, a bűné és a bűnhődésé, az én Európám Tolsztoj Európája, az én Európám Tarkov­szkij Európája, Andrej Rubljov és a Sztalker, az én Euró­pámban az orosz harangöntő fia is megönti a harangot, bár a Nyugat csak röhög és hitetlenkedik, az én Európám Nyikita Mihalkov Európája A szibériai borbély csodájával, s az én Európámban Wajda a Katyn-nal búcsúzik, nem alázva meg élete remekműveit holmi Pepével meg Kapával, remélem, érthető a párhuzam.

Az én Európámban Verlaine mester nyomán „ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon”, az én Európámban Rousseau szentimentalizmusa válaszol a Felvilágosodás jeges racionalitására, az én Európám Camus Európája, az olasz neorealizmus Európája, Truffaut Európája, a pont-Neuff szerelmeseinek Európája, az én Európám a Házsongárdi temető csöndje: „A tavasz jött a parttalan időben / s megállt a házsongárdi temetőben. / Én tört kövön és porladó kereszten / Aletta van der Maet nevét kerestem.” Ez az én Euró­pám. Az én Európám a nemzetállamok Euró­pája. A Haza a magasban Európája.

Az én Európámban „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Az én Európámban anyám balladát táncol: „Egyszer volt szép az anyám tánca, / mikor kendőjét gyepre hányta, / a Korhány vizénél, Pusztapándon, / s bokázó lába pásztortűznél, / öles apám örömére / szállt, mint illat a virágon. / De gyönyörű lábán víg figurát / eredő táncába ő se vitt, / csak mutatta ringó mozdúlattal / halálba járó őseit. / Mert ugyanaz sírt fel a flótán, / hogy meghaltak azok ima nélkül, / nagy szakállal, akasztófán.”

Nézz körül, te szerencsétlen: hát mi maradt meg mindebből?

Jönnek a hírek: Nicaragua elnöke, Ortega bejelentette, hogy szeptembertől orosz katonai támaszpontot hoznak létre a „kábítószer elleni küzdelem és egyéb kihívások közös leküzdése érdekében”. Közben Sikorski volt lengyel külügyminiszter, igazi atlantista idióta és áruló azt sürgeti, hogy a Nyugat mielőbb lássa el Ukrajnát nukleáris fegyverekkel. Nem nehéz elképzelni az oroszok válaszát sem: Lengyelország átmenetileg már háromszor eltűnt a térképről. Negyedszer végleg el fog tűnni…

A XX. század két borzalmas világégése ugyanilyen „csinált”, mesterséges, kiprovokált egymásnak uszítás volt. Akik csinálták, kiprovokálták, akkor is és most is istennek képzelik magukat. Pedig csak sátánok.

Uramisten. Hát ébredjetek fel végre…

Bayer Zsolt
... https://magyarnemzet.hu/velemeny/2022/06/europa-elvesztese-5-resz?utm_source= ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 18. 13:28 | Sorszám: 897
Putyin: az orosz gazdaság nem fog elszigetelődni
Az orosz gazdaság nem fog elszigetelődni, fejlődésében a magánvállalkozásokra fog támaszkodni - jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteken, a 25. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum plenáris ülésén elmondott beszédében, amelyben a világgazdaság gondjaiért a Nyugatot tette felelőssé.
... https://gondola.hu/cikkek/122692-Putyin__az_orosz_gazdasag_nem_fog_elszigetel ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 15. 13:14 | Sorszám: 896
Győztünk, de még messze nincs vége

Az ellenséges reakciókkal együtt kell élnünk, de mindenképp ki kell tartani.
Igen, győztünk az Oroszországgal szemben az unió által foganatosított hatodik szank­ciós csomag kapcsán. Győztünk, mert érvényesült az álláspontunk, és a csővezetéken szállított olajra nem vonatkoznak a szankciók. És még Kirill orosz pátriárkát is sikerült megvédenünk az értelmetlen és az emberi jogokat sértő büntető intézkedésekkel szemben.

Ne szégyelljük tehát kimondani, hiszen megérdemli: háromszoros vivát Orbán Viktornak!

Nem, kedves liberálisok: ez nem talpnyalás, hanem egy országot vezető miniszterelnök valóságosan kiemelkedő politikai teljesítményének elismerése, amellyel még a baloldali és liberális magyar választópolgárok érdekeit is megvédte a kormányfő. Hálásak ezért neki – csak nem merik kifejezésre juttatni egy, a velejéig megfélemlített és hazug európai közvélemény előtt – Ausztria, Németország, Csehország, Szlovákia és Hollandia politikai vezetői és polgárai is. (Igaz, tegyük hozzá: szokatlan módon az Orbán-gyűlölő Mark Rutte „örökös” holland miniszterelnöknek volt egy-két dicsérő szava az „ördögről”, tudniillik Orbánról – à la Churchill. Ő persze ezt is megteheti – mint ahogyan, úgy tűnik, cseh és szlovák barátaink valamiért idáig sem mernek eljutni.)

Igen, győztünk, de a háborút még nem nyertük meg. Sőt: ez a háború igazából most kezdődik köztünk és az unió fősodratú elitje között.
Ugyanis a lélektani helyzet a következő: az unió liberális vonulata már a háború kezdete óta azt hangoztatja az Orbán-kormányról, hogy rossz oldalon áll, oroszbarát, Putyin hűséges kiszolgálója, és az eddig elhatározott oroszellenes szankciókhoz is csak ímmel-ámmal, inkább taktikai megfontolásokból csatlakozott. Nem beszélve arról, hogy nem hajlandó fegyvereket szállítani Ukrajnának, de még csak át sem engedi a harci eszközöket az országán. Az persze, hogy immáron mintegy hétszázezer menekült jelent meg a határainkon, és mindenkit becsülettel elláttunk, segítettünk nekik, az nem számít semmit ennek a „mértékadó” körnek. A lényeg számukra az, hogy mi kilógunk a sorból, állandóan botot rakunk a küllők közé, megbomlasztjuk az uniós fellépést, s ezzel károkat okozunk az uniós egységnek, a „közös értékeknek” – miközben már a többi V4-es ország is beállt a sorba, s azt teszi, amit a fősodor diktál nekik, Lengyelország pedig szinte még a nyugati liberális országokon is túltesz az oroszellenességében.

És most gondoljuk meg: mit érezhet ez a liberális fősodor, a brüsszeli elit, hogy a hatodik csomag kapcsán is engedniük kellett a magyar elvárásoknak?
Nyilvánvalóan haragot és tehetetlen dühöt éreznek, mert nem volt igazán mozgásterük, hiszen azért kellett engedniük, mert még az unióban szabályszerű konszenzusos döntést nem tudták megszüntetni és nem tudták bevezetni a többségi döntés intézményét, amihez egyébként az alapszerződéseket kellene módosítani, de ahhoz szintén konszenzus kellene, az meg éppen miattunk nem lenne meg. Ez tehát számukra egy igazi, echte 22-es csapdája helyzet, amiből nem tudnak kitörni, ezért kellett még Kirill pátriárka ügyében is engedniük az Orbán-kormánynak.

Ez hozta meg számunkra a sikert, meg persze a végtelen kitartásunk, erőnk és kurucos hozzáállásunk, amivel csak mi – ismétlem: csak mi – rendelkezünk az unión belül. A hitünk abban, hogy igazunk van, s amit felkínálunk az unió számára, az nemcsak a mi, hanem minden uniós tagállam javára válna.

Joggal lehetünk tehát elégedettek, de az okos ember ilyenkor nem dől hátra és nem ül a babérjain. Már csak azért sem, mert látszik: a szemben álló fél féktelen haragot, dühöt és tehetetlenséget érez, s ez bosszúálló cselekedetekre készteti. Szóval sed non est pax – nincs béke, a másik fél le akar ránk csapni mélységes indulattal és felháborodással. Reálisan ezzel kell számolnunk, s már napokkal a hatodik csomag elfogadása után látszik is mindez a fősodratú megmondóemberek nyilatkozatain.

Vegyük mindjárt Frans Timmermansot, Soros papa nagy barátját, a nyílt társadalom elkötelezett hívét, az Európai Bizottság jelenlegi alelnökét! A WDR német, globalista médiatársaság rendezvényén felháborodottan beszélt Magyarországról és az Orbán-kormányról, s azt mondta, az EU-ban „sok-sok évig mindent eltűrtek, amit Orbán tett”. Hozzátette, „véget kell vetni a játszadozásnak”. Vajon mire gondol a kitűnő személyiség? Mire készül hazánkkal szemben? Nemsokára kiderül.

De menjünk csak tovább a liberális irányultságú Európai Parlamenthez. Ennek alelnöke, a szociáldemokrata Katharina Barley – aki egyébként nemrég még Magyarország és Lengyelország „kiéheztetésnek” szükségességéről beszélt – folytatta magyarellenes kirohanásait. Egyenesen kifejtette, hogy el kell venni a magyarok szavazati jogát az unióban. Ez azért totális nonszensz, mert a szavazati jog elvétele nem egy önkényes cselekedet, ami Barley asszony „bemondására” megtörténik, hanem az unió atombombának nevezett, legdurvább szankciós mechanizmusa, a hetes cikkely, amely egy bonyolult jogeljárási folyamat legvégén, egyhangú tagállami döntéssel lehet életbe léptetni. Ám úgy látszik, Barley asszony számára ez nem jelenthet akadályt, ő úgy gondolkodik, hogy ha a liberális fősodor egy tagállamot ki akar nyírni, akkor bátran megteheti, átlépve az uniós alapszerződéseken. Ennyit a baloldali jogállamisági szemléletmódról… Érthető és helyes, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter – jó szokásához híven – a leghatározottabban visszautasította ezt a demokráciától távol álló, önkényes szemléletmódot.

Nem igazán barátaink a német és osztrák sajtó és média vezetői, munkatársai. Karl Pachner botránya jól ismert: az Osztrák Rádió és Televízió (ORF) online tartalmakért felelős igazgatója a közösségi oldalán képes volt azt írni, hogy tisztességes dolog lenne, ha Orbán Viktor szívinfarktust kapna és lemondana, s ez után Európa egy jobb hely lenne nélküle. Magyar Levente külügyi államtitkár bekérette az osztrák nagykövetet – nagyon helyesen! –, s figyelmeztette, hogy legközelebb nem elégszünk meg egy bocsánatkéréssel. Oda jutottunk az unióban, a kulturált Nyugat által vezetett unióban, hogy Magyarnak kell figyelmeztetnie az osztrákokat, hogy az ilyen mondatok túlmennek az európai civilizációs normákon. Igen, akkor ki is az európai? Ki is kér számon értékeket másokon? Egyáltalán: hová jutottunk?

A német bulvárlap, a Bild újságírója, Franz Josef Wagner Orbánt egyenesen Júdáshoz hasonlította, aki néhány ezüstpénzért elárulta a barátait. „Az ellenségünk barátja vagy. Már nem tartozol hozzánk” – írta. Nagyon kedves.

De ezekre akár legyinteni is lehet, hiszen fékevesztett dühöt érző emberek néha nem tudják, mit beszélnek és mit írnak. Azonban kicsit fájóbb az, amit lengyel barátaink mostanában nyilatkoznak, beleértve ebbe most már sajnos nem csak a liberálisokat, hanem a kormányzó konzervatív politikusokat is. Pawel ­Jablonski külügyminiszter-helyettes a France 24-nek nem épp baráti hangot ütött meg: „Jelenleg úgy gondoljuk, hogy Magyarország politikája káros hatással van az európai biztonságra. Továbbra is mindent tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ezt a hibás politikát megváltoztassuk. Ez egy folyamat és természetesen más országokra is vonatkozik, amely folytatja az üzletelést Oroszországgal, például a gázpiacon.”

És végül menjünk át a tengeren túlra! Nem érhet bennünket már nagy meglepetés, amikor azt tapasztaljuk, hogy amerikai demokrata politikusok követelik az uniótól Magyarország megbüntetését. Ám Raja Krishnamoorthi képviselő szintet lépett: ha Budapest továbbra is akadályozza az EU-t, Washingtonnak meg kellene fontolnia korlátozó intézkedések bevezetését azokkal a magyar vállalatokkal szemben, amelyek még mindig orosz üzemanyag-exportőrökkel üzletelnek. Véleménye szerint egy ilyen eszköz segítene abban, hogy Magyarországgal végleges megállapodás szülessen az orosz üzemanyag betiltásáról. Végtelenül cinikus álláspont.

Itt be is fejezem, bár még lehetne folytatni a sort.

De miért is idéztem ide ezeket a reakciókat? Pusztán azért, hogy figyelmeztessem magunkat arra, hogy ezekkel az ellenséges reakciókkal kell együtt élnünk, és azt is be kell ismernünk, hogy jelenleg valódi repedések jelentek meg a V4-es együttműködésen belül is.

Értenünk kell, hogy a globalista és liberális körök folyamatosan azon törik a fejüket a háttérben, hogyan tudnának minket ellehetetleníteni – vagyis hogyan tudnának minket a sarokba szorítani.

Ezért szükséges, hogy több forgatókönyvben gondolkozzunk a jövőt illetően.

Fricz Tamás
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

... https://gondola.hu/cikkek/122671-Gyoztunk__de_meg_messze_nincs_vege_.html
R.András
Olvasta: 5 | Válasz | 2022. június 13. 10:33 | Sorszám: 895
Újfajta gazdasági és jogrendre lenne szükség
A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Átfogó ökológia című fórumsorozata utolsó alkalmán, június 9-én a társadalmi igazságosságról tartott előadást Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságának elnöke és Péti Márton településfejlesztő szakember, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese a budapesti Párbeszéd Házában.

„A teremtésvédelem elképzelhetetlen anélkül, hogy a haszonelvű gazdasági rendből kitörnénk. A legfőbb akadálya a teremtett világ megóvásának egy nagyon hamis és rossz életszemlélet, mely mindenek fölé teszi a magántulajdont, a mennyiségi növekedést” – kezdte előadását Székely János püspök. – De mi a társadalmi igazságosság? Ulpianus azt mondta, hogy „add meg mindenkinek, ami jár”. Később emberi jogokról is beszéltek. De ki mondja meg, mi az, ami jár, mit jelentenek az emberi jogok?

A Szentírás azt tanítja, hogy létezik egy objektív harmónia, nekünk pedig ezt kell megtalálnunk. A Biblia másik üzenete, hogy a szeretet és az igazság elválaszthatatlan.

Gyakran kirándulok, s mikor felérek a hegy csúcsára, mindig megállapítom, hogy az, amit az Úristen teremtett, gyönyörű. A patakok, a sziklák, az erdők olyanok, mint egy kristálytiszta szimfónia egy-egy hangja.

Sokszor lehet az az érzésünk, hogy ebben a szimfóniában az egyetlen hamis hang az ember” – fogalmazott a főpásztor.

A Teremtés könyvében tízszer olvassuk, hogy „Isten szólt”. A zsidó rabbik szerint az Úr tíz igével teremtette a világot. Így kötik össze a teremtést a tízparancsolattal. Azt is mondják, hogy az erkölcs nem esetleges kulturális melléktermék, hanem ugyanannak a rendnek a része.

Isten törvénye bele lett írva a molekulákba és a lelkünkbe.Ezért lehetséges, hogy a tudomány és a hit összhangban lehet, amint azt Szent II. János Pál pápa mondta: mint a madár két szárnya, egyensúlyban tartja az ember életét. Az ökológia terén kezdi az emberiség megsejteni ezt az objektív törvényt” – hangsúlyozta a püspök.

Még a vallástalan ember is képes arra, hogy éles helyzetben belássa, mi az objektív erkölcsi törvény. A Rómaiaknak írt levél (2,14–15) így fogalmaz: „Amikor ugyanis a pogányok, kiknek nincs törvényük, természettől vezérelve megteszik a törvényben foglaltakat, noha törvényük nincsen, ők maguk a törvény maguknak, és így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot.” Értelmes, emberi nyelven nem lehet kimondani azt, hogy objektív igazság nincs, hiszen ezzel a kimondott mondatunkat cáfolnánk meg.

Az isteni törvény és igazság lényege a szeretet, melyet az Isten felkentje, a Messiás hoz el a földre. Jézus egy igazabb világot tárt fel előttünk – emelte ki Székely János püspök. – Az Újszövetség szerint a teremtés rendjét akkor értjük meg igazán, ha Jézusra nézünk, mert benne tárul fel az univerzum végső értelme.

Az igazi fejlődés az lenne, ha megtanulnánk szeretni. Ez lenne az igazi profit, az igazi haszon.

Erről beszélnek az Isten országáról szóló szentírási helyek. A világ ősforrása a Szentháromság, ebből a titokból van a világ. Mi, emberek akkor élünk helyesen, ha ráeszmélünk erre a titokra. A férfi és a nő egymáshoz rendelt egysége is egy gyönyörű isteni rend eredménye, nem véletlen, hogy az isteni terv szerint az életnek a házastársi szeretetből kell kisarjadnia. Ez a rend, az isteni törvény nem korlát, még akkor sem, ha betartása néha embert próbáló feladat.

Az Egyház egyértelműen tanítja, hogy a gazdasági élet célja nem a haszon, hanem a teljes ember – mutatott rá Székely János püspök. – Van, aki szerint a keresztény elvek szépek, de nem lehet azokat megvalósítani. Ám az evolúció esetében is azt látjuk, hogy a színtiszta öncél végzetessé válik, hiszen a legerőszakosabb állatfajok kihaltak. Így van ez az emberi társadalom esetében is, az önző, saját érdekeikért küzdő gazdasági csoportok harcából soha nem lesz szeretetteljes, boldog nemzet. Az egyházi megnyilatkozások arról írnak, hogy „a szabad piacot az igazságosság elvei szerint kell irányítani”, mert „a piac nem etikailag semleges terület”. A piramisszerűen felépülő társadalom az erősek, a gátlástalanok világa, mely nincs tekintettel a gyengékre, az elesettekre. De az ember nem uralkodásra, hanem alkotásra, szeretetre született.

Az ember társadalmi és történelmi lény. Ez azt is jelenti, hogy történelmileg kialakult kultúrákban, nagyközösségekben valósítjuk meg az emberségünket. Ezt nevezzük nemzetnek. Ezért beszél oly gyakran az Egyház a nemzetek jogairól. Mindenkinek joga, hogy őrizze, ápolja saját kultúráját. Ugyanakkor léteznek nemzetek feletti szempontok is. A Földért, mely mindannyiunké, az egész emberiségnek felelősséget kell vállalnia. Emellett azt is láthatjuk, az emberiség leggazdagabb 20 százaléka a Föld javainak több mint 80 százalékát fogyasztja el, a legszegényebb 20 százaléknak alig 1 százalék jut. A Föld nyolc leggazdagabb emberének annyi a vagyona, mint a három és fél milliárd legszegényebb emberé együttvéve. Ha a világ egy százfős falu lenne, akkor 30 lakna jól, 50 már gyakran éhes lenne, 20-an kifejezetten éheznének, és egy ember állandóan az éhhalál küszöbén állna.

Az Egyház mindig védte a magántulajdont, ám soha nem tekintette mindenek felett álló jognak. Az ember csak rövid ideig kezeli a javakat, a Föld igazi birtokosa a Teremtő. A javak egyetemes rendeltetése, mindenkinek az emberhez méltó megélhetéshez való joga erősebb, mint a magántulajdonhoz való jog. Székely János püspök szerint szükség lenne olyan szakemberekre, akik ezt az elvet képesek átültetni a gyakorlatba. Ehhez egy újfajta jogrendre és gazdasági szisztémára lenne szükség.

Ehhez a pénzügyeket nyilvánossá kellene tenni, mert a banktitok csak a gazdagokat védi. A püspök szerint egy olyan világtekintélyre is szükség lenne, mely a globális kérdésekben képes igazságos döntéseket hozni. A boldogságparadoxon azt jelenti, hogy a mennyiségi növekedés, a gazdagság nem növeli a boldogságot.

„Boldog Batthyány-Strattmann László minden télen tűzifát osztott a szegényeknek, vagyona felét pedig a saját kórházára költötte. Ötven rászoruló körmendi családot támogatott hosszú távon. Élete nem attól lett teljes, boldog és ragyogó, mert birtokolt, hanem azért, mert önzetlenül adott” – zárta előadását Székely János püspök.

Péti Márton településfejlesztő, környezetkutató szakember, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese előadása elején Robert B. Gibson elgondolását ismertette. A kanadai professzor szerint a fenntartható fejlődés kritériumai közé tartozik az emberhez méltó élet, az egyenlő esély, a mindenki számára elérhető javak körének bővítése is. Az ENSZ Agenda 2030 dokumentumának 17 célja közül tíz közvetlenül kapcsolódik a társadalmi igazságosság témaköréhez. A szegénység felszámolása, az egészséges élelmiszerhez, az ivóvízhez, a munkalehetőséghez és az oktatáshoz való jog egyaránt megtalálható ezek között. A társadalmi igazságosság három fő elemre irányítja a figyelmet: a javak milyen módon oszlanak meg; a természeti erőforrásokhoz ki milyen mértékben fér hozzá; emellett arra is, hogy a gazdasági szereplők méltányos módon járnak-e el tevékenységük során.

A fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság összefüggéseit különféle példákon keresztül mutatta be az előadó. Érdekes ebből a szempontból a Groningen városa, ahol évtizedek óta fejlesztik a kerékpáros közlekedést, mára már a bicikli lett a holland település elsődleges közlekedési eszköze. Ennek következménye volt az is, hogy a tömegközlekedést visszaszorították. Az intézkedés eredményeként az idősebbek utazását lehetetlenítették el, azok a városrészek, ahol ők élnek, elszigetelődtek.

A szén-dioxid-kibocsátás túlnyomó részéért a fejlett gazdaságok felelősek. Ám ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy bizonyos országban termelt árucikket hol használnak fel, a kép sokat változik.

Sok alacsony kibocsátásért felelős nyugati ország másokkal fizetteti meg jólétének az árát.

A klímaigazságtalanság nem csak globálisan jelentkezik, egy-egy ország vagy város esetében is azt lehet látni, hogy bizonyos régiók lakói jobban szenvednek a környezetszennyezés miatt.

Az is igaz, hogyha egy ország változtat, vagyis kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, akkor annak globális hatása is lesz.

Azt is meg lehet vizsgálni, hogy a fejlett gazdaságok mit tesznek azért, hogy más, fejletlenebb régiók lépéseket tudjanak tenni a fenntartható gazdaság felé. Ebből a szempontból például az Európai Unió nem teljesít jól, az itt elfogyasztott termékek máshol szennyezik a környezetet. A gyarmatosítás idején ökológiai imperializmus is történt, ennek ma is tanúi lehetünk. Példa erre, amikor egy fejlett gazdaság a fejletlenebbnek adja át a hulladékát. „Stabilitást és fejlődést csak úgy lehet elérni, ha figyelemmel vagyunk a társadalmi igazságosság kérdéseire, máskülönben feszültségek keletkeznek, és megbomlik a struktúrák között fennálló harmónia” – fejezte be előadását Péti Márton.

Az előadások után kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyben Székely János püspök, Péti Márton, Benedek József földrajztudós és Nevelős Gábor SJ vett részt.

Szerző: Baranyai Béla
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurir

... https://gondola.hu/cikkek/122645-Ujfajta_gazdasagi_es_jogrendre_lenne_szukseg ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 11. 10:35 | Sorszám: 894
Isten képében tetszeleg a sátán
A földi éghajlat nyilvánvalóan egy nem lineáris, sokszoros visszacsatolással jellemezhető, kaotikus rendszer. Magyarul: ember nélkül is szüntelenül változott, változik, és a jövőben is változni fog. Az úgynevezett stabil éghajlat állítása szemenszedett hazugság, ami ellen minden kutatónak, sőt épeszű embernek azonnal tiltakoznia kell(ene) – írja Szarka László Csaba.

A Budapesten megrendezett CPAC Hungary (Conservative Political Action Conference) találkozó igazi huszáros megvillanás volt a nyomasztó médiafölényű balliberális gépezet ellen. Feltűnt azonban, hogy a rendezvényen a klímaváltozási (és az ökológiai) fenyegetettség kérdése alig került szóba. E tény utalhat realizmusra (annyiban, hogy a konzervatív felfogás szerint a klímaváltozás nem szerepel a világ előtt álló legközvetlenebb veszélyek sorában), de tanácstalanságra is. Rémképként egyedül a francia előadó említette; többen viszont egyenesen hókuszpókuszként beszéltek róla. A klímavédelem fogalmát szóba hozók kitapinthatóan egyfajta észszerű átértelmezésre törekedtek, azaz igyekeztek megtölteni kézzelfogható tartalommal: konkrét környezetvédelemmel.

A konzervatív döntéshozók a következtetéseiket minden ügyben (így nyilvánvalóan a klímaváltozás okait illetően is) biztos alapokra állva szeretnék levonni. Teljességgel érthető Orbán Viktor óvatossága „a szélsőjobbról induló tudománytagadás” vonatkozásában és abban is, hogy „meg kell adni az Istennek, ami az Istené, a császárnak, ami a császáré és a természettudománynak, ami a természettudományé”. A metafora azonban pontatlan. Az eredeti forrásig (Mt 22:21) visszamenve szerintem inkább azt a kérdést kellene feltenni, hogy kié a természettudomány (jobban mondva a Föld-ember kapcsolat tudománya, a környezettudomány): az Istené vagy a császáré?

A tudomány nyilvánvalóan nem lehet senki emberfiáé; csakis Istené. A tudományos intézményrendszer azonban sajnos a „császáré” lett… Különben nem állítanák, hogy a klímaváltozás okait már nem kellene kutatni, és az oknyomozó megközelítéseket nem igyekeznének folyton összemosni a nyilvánvaló áltudománnyal. A „császári” tudomány a legjobb esetben is csak advocacy science (azaz pártos érdekképviselet) tud lenni.

Mi is történt valójában? Annyi, hogy egy jelentéktelen (0,0004-nyi, azaz 0,04 százaléknyi) légköri összetevőt, ártatlan (sőt jótékony) nyomgázt (CO2) kipécéztek, a természethez képest elenyésző mennyiséget kibocsátó embert bűnösnek kiáltották ki, megváltásként pedig egy új világrend elfogadását követelik. A konzervatív politikusoknak az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a hipotézist sokoldalúan cáfoló tényekre és jelenségekre, és szkeptikusabbnak lenniük a klímamodellekkel kapcsolatban. Nem kellene (nem kellett volna) feltétel nélkül elhinni mindent, amit a „császári” intézményrendszerek mondanak.

A konzervatív oldal tisztességes, de naiv. A CPAC Hungary óta is egymás után születnek hangzatos és álságos dekarbonizációs javaslatok: Brüsszelben, Davosban, Stockholmban. Az úgynevezett Európai Zöld Megállapodást célzó CO2-kibocsátáscsökkentést (a Fit for 55-öt) idén EU-törvényként akarják elfogadtatni. Most éppen REPowerEU (Újraenergizálni az EU-t!) néven van napirenden, és a szénadón mesterkednek.

A vak is láthatja, hogy a háborúra is eszközként tekintenek a „szent” cél megvalósításához.

Rendezvények sora igyekszik az embereket befolyásolni a tervezett világátalakítás (a Great Reset) gyorsított elfogadtatása érdekében. Úton-útfélen klímavészhelyzettel fenyegetnek. Lássuk, miféle színvonalon teszik ezt 2022 május–júniusában.

A Világgazdasági Fórum (WEF) május végi davosi éves összejövetelén az Éghajlat és Természet című témakör Természeti akciók pályáján maradva című szekcióját bankvezetők (Rabobank Group, DNB Bank ASA, Bank Lombard Odier & Co. Ltd), miniszter (Kolumbiából) és ENSZ-tisztségviselő nyitották meg. Magáért beszél. Egy pódiumbeszélgetésen pedig olyan „okosság” hangzott el (a Salesforce nevű, felhőalapú informatikai nagycég vezetője, Marc Benioff szájából), hogy a levegő szén-dioxid-tartalmát (!) nullára kell csökkenteni.

Magyarul: keverik a szezont a fazonnal. A tisztességes szakértőket persze megfélemlítik. A davosi fórum ideje alatt történt (Londonban), hogy egy banki vezető elemzőt (Stuart Kirk, HSBC) azért függesztettek fel, mert – interneten is elérhető – előadásában a klímaválságot „megalapozatlannak” és „túlzónak” nevezte.

Június elején – az első környezetügyi világkonferencia után ötven évvel – Stockholmban (az ENSZ 75/280/2021. számú közgyűlési határozata értelmében) évfordulós rendezvényt szerveztek. De vajon mi történt 1972-ben Stockholmban?

„Nem akarom a helyzetet dramatizálni, de azon információk alapján, amelyek nekem mint az ENSZ főtitkárának rendelkezésemre állnak, becslésem szerint e grémium tagjainak még körülbelül egy évtized áll rendelkezésére, hogy régi viszálykodásaikat elfelejtsék, és világtávlatú együttműködést kezdjenek a fegyverkezés megállítására, az ember életterének megjavítására, a népesedési robbanás megfékezésére és a fejlődéshez a szükséges impulzusok megadására. Ha nem jön létre egy ilyen világtávlatú partnerség a következő tíz esztendőn belül, akkor félek, hogy az említett problémák olyan méreteket öltenek, hogy legyőzésük az emberi képességeket felülhaladja” – nyilatkozta U Thant ENSZ-főtitkár 1969-ben.

Ekkor jelentették be, hogy az emberi környezet kérdéseiről 1972 nyarán Stockholmban világkonferenciát rendeznek. A stockholmi konferencia ötletadója és főszervezője egy bizonyos Maurice Strong lett (neve a Magyar Hírlap hasábjain már többször szóba került).

A szervezőmunka keretében számos szakmai értekezletet tartottak (sőt 1971-ben – állítólag függetlenül – a Világgazdasági Fórum is megalakult annak a Klaus Schwabnak a vezetésével, aki később Maurice Strong alapító tagtársa lett a Földtanácsban, az úgynevezett Earth Councilban). 1972 tavaszán napvilágot látott a Római Klub jelentése (Meadows et al. 1972), nyáron pedig sor került az ENSZ-konferenciára (United Nations Conference on the Human Environment, Stockholm, 1972. június 5–16.).

Ezen számos politikai vezető volt jelen; a szocialista országok közül csak Jugoszlávia és Románia képviseltette magát. Magán a konferencián a harmadik világ attól tartott, hogy a környezeti problémák túlságos felnagyítása megakadályozza őket a szegénység felszámolásában. A konferencia elvi nyilatkozatában valós problémák (természeti erőforrás-megőrzés, megújulóképesség, növény- és állatvilág-védelem, a nem megújuló erőforrások tékozlásának megakadályozása, a szennyezés korlátozása (öntisztító képességen belül tartása), az óceáni környezeti katasztrófák megelőzése szerepelt. „Klímaváltozásról” nem esett szó a dokumentumokban, sem lehűlés, sem felmelegedés formájában.

Az 57. számú konferenciajavaslat az energiatermelés és –fogyasztás környezeti indikátorainak (szén-dioxid, kén-dioxid, oxidánsok, nitrogén-oxidok, hőkibocsátás, részecskekibocsátás, olajszennyezés, radioaktivitás) mérését, gyűjtését és monitorozását írta elő arra alkalmas megfigyelési rendszerek segítségével. A stockholmi dokumentum meghatározta a környezeti oktatás-nevelés, valamint a környezetkutatás feladatait, és kiterjedt figyelme a tömegmédiára is. Határozatban döntöttek a működtetés módjáról: „a környezeti programokat irányító tanács”, valamint titkárság felállításáról, ami néhány hónapon belül létre is jött. Eddig szinte minden teljesen rendben lévőnek látszott.

A programokat kiszolgáló kis titkárság (ahogyan még Stockholmban írták: „small secretariat”) ügyvezető igazgatója azonban Maurice Strong lett, aki egy ügynökségszerű ENSZ-szervezetet alakított ki ENSZ Környezeti Program (United Nations Environment Programme, UNEP) néven.

A fejlődő országok megnyugtatására – amelyek nem örültek volna a globális környezeti kormányzásnak – az ENSZ-ügynökség székhelyét Nairobiba tették.

Nos, az UNEP nem azon dolgozott, amit a politikusok a konferencián elmondtak, hanem amit a Kanadából és Svédországból Stockholmba vitt úgynevezett civilek az utcán követeltek (vagyis amit a szervezők a szájukba adtak). Beindult a gépezet: a nairobi UNEP egyre inkább „vezető globális környezeti főhatóság” („the leading global environmental authority”) néven kezdte magát illetni.

Az ötvenedik évfordulóra kétezer-valahány nemzetközi szervezetet hívtak meg. Térségünkből olyanokat, mint a Közép-európai Kezdeményezés, valamint a Közép- és a Kelet-európai Regionális Környezetvédelmi Központ (az előkészítő rendezvények előadói sorában Magyarországról a CEU Demokrácia Intézet adott előadót).

A Stockholm+50 nyilatkozat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által tavaly elismert „tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való” emberi jogból kiindulva azt követeli, hogy a földrendszerben mindazt, ami az emberiséget a „biztonságos működési térben” tartja, alapvető globális közjónak kell tekinteni, és ennek megvalósítása „sürgős felügyeletet igényel”. Észjárásuk szerint „a földrendszer működésének jellemzője a stabil éghajlat”, úgyhogy nem várhat tovább a „stabil éghajlat” globális közjóként való kinyilvánítása.

A földi éghajlat nyilvánvalóan egy nem lineáris, sokszoros visszacsatolással jellemezhető, kaotikus rendszer. Magyarul: ember nélkül is szüntelenül változott, változik, és a jövőben is változni fog. Az úgynevezett stabil éghajlat állítása szemenszedett hazugság, ami ellen minden kutatónak, sőt épeszű embernek azonnal tiltakoznia kell(ene). És visszatérni az 1972-es gyökerekhez.

Nemcsak a stockholmi konferencia kerek évfordulója esik júniusra, hanem az 1992-es riói csúcsé is. A Rio30 nagyrendezvényt Rio de Janeiróban októberben tartják meg (a városok elkötelezettségéről „a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás elleni küzdelem” iránt). De az ENSZ szervez még óceánkonferenciát (Lisszabon, június 27.–július 1.), magas szintű politikai fórumot (New York, július 5–15.) is.

Novemberben tartják az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményében érdekelt felek 27. konferenciáját (COP27, Egyiptom), 2023 szeptemberében (az ENSZ 78. közgyűlési időszakának kezdetén) pedig jövőcsúcsot (Summit of the Future) tartanak. A 77. közgyűlési időszakra megválasztott közgyűlési elnök (Kőrösi Csaba) első nyilatkozata csak annyiban reményt keltő, amennyiben az általa javasolt jelmondatban (Megoldások a szolidaritás, a fenntarthatóság és a tudomány által) a tudományt, annak eredendő bizonytalanságát hajlandó és képes komolyan venni.

Ennek azonban kicsi az esélye. A rendezvények végeláthatatlanul, de nem véletlenszerűen (sztochasztikus módon) követik egymást, hanem központilag megtervezett (determinisztikus) láncolatban. Mint egy zenekari műben, amelynek van zeneszerzője.

És karmestere.

És persze zenészei is vannak. A lényeg az, hogy a világ legönzőbb hatalmasai (Davos) a legaltruistább idiótáik (Brüsszel és például Stockholm+50) asszisztálásával (és mindkettő háta mögött az ENSZ-szel) fülbemászóan csalogatják a világot a szakadék szélére és azon túlra. A két szélsőség sátáni egyvelege nemcsak a földi tudományt sajátította ki.

Hanem – a stabil klíma hirdetésével – már Isten képében is tetszeleg.

Szarka László Csaba geofizikus–mérnök, az MTA rendes tagja
magyarhirlap.hu

... https://gondola.hu/cikkek/122630-Isten_kepeben_tetszeleg_a_satan.html
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 11. 10:05 | Sorszám: 893
Az USA tűnjön el Ukrajnából és Európából – tüntetés lesz szombaton Budapesten

Újabb Oroszország melletti megmozdulás lesz Budapesten, amelyet most az Oroszországi Föderáció nagykövetségének épülete elé szerveznek, június 11-én 13 órától.

A Facebookon és a Telegramon meghirdetett esemény leírása szerint a megmozdulás célja, hogy Kiálljanak Oroszország és az orosz nép mellett.
... https://oroszhirek.hu/az-usa-tunjon-el-ukrajnabol-es-europabol-tuntetes-lesz- ...
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 11. 01:10 | Sorszám: 892
Követelem, hogy indítsanak kötelezettségszegési eljárást Magyarországon kívül minden EU-s tagállam ellen, mert mi nem tudunk magyar árakon tankolni ott!
... www.facebook.com/adamkosamep/posts/558900615677449
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 10. 23:30 | Sorszám: 891
Nagy Feró: „Mintha a hülyék irányítanák Európát"

Szerencsére nekünk van egy kormányunk, van egy Orbán Viktorunk, aki ezt kézben tudja valahogy tartani. – nyilatkozta Nagy Feró Kossuth-díjas énekes a Vasarnap.hu-nak.

Nagy Feró az IpolyFeszt sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a 20. századot a magyarság nem szerethette meg. Villáminterjúnkban arról kérdeztük, hogy mi a helyzet a 21. századdal?

„Az elmúlt 12 év az egészen más, mint a korábbi évtizedek. Végre van egy ember, aki foglalkozik a magyarok lelki életével.” – válaszolta a népszerű rockzenész, majd hozzátette:
... https://gondola.hu/hirek/288300-Nagy_Fero____8222%3BMintha_a_hulyek_iranyitan ...
gajo
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 09. 17:57 | Sorszám: 890
Ja! Biztos valami kecskekefélő afrikai államban élsz!
gajo
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 09. 17:56 | Sorszám: 889
Ha vízköves már az agyad, ne ülj le a géphez!
Ne, és főleg ne beszélj idiótaságokat! Razomis?
R.András
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 09. 12:08 | Sorszám: 888
Infláció: ki fújja fel a lufit?
Az infláció szó szerinti értelmezése felfúvódást jelent, ezért jogos kérdés, hogy ki és miért fújja fel most ezt a pénzbuborékot, amire legutóbb az arab–izraeli háború után, azt megelőzően pedig az első és a második világháború után volt példa.
... https://gondola.hu/cikkek/122613-Inflacio__ki_fujja_fel_a_lufit_.html
pandala
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 09. 00:44 | Sorszám: 887
Miféle ""modell"", te szerencsétlen idióta??
Ezek a fogyasztó árak az egyes országokban.
gajo
Olvasta: 4 | Válasz | 2022. június 08. 15:54 | Sorszám: 886
Mondjuk, ez annyiban sántít, hogy sok modell csak a drágábbal használható! 780 Ft körül.

Tovább ...
Jelmagyarázat    Van új hozzászólás
   Ezeket a hozzászólásokat már láttad
... Hibabejelentés | | | Gondola ...