| Téma: Pilisi Lovagrend |
| R.András |
|
‘Healthspan must not remain a privilege of the wealthy; it should become a universal right’
Phil Newman
CEO & Founder Longevity.Technology
2025. január 31.
Peter Diamandis addresses healthspan progress, opportunities and challenges ahead of Hevolution’s Global Healthspan Summit.
On February 4-5, over 2,500 attendees and more than 175 speakers will convene in Riyadh, Saudi Arabia, for the Hevolution Foundation’s second Global Healthspan Summit (GHS). The event, hosted by the global non-profit, will explore the pathways and frameworks needed to drive and accelerate progress in the healthspan ecosystem.
In just three years, Hevolution Foundation has become the world’s largest philanthropic backer of aging biology and emerging healthspan science, committing over $400 million to the field. Through its Global Healthspan Summit, it has also become a leading convener and catalyst of the global healthspan ecosystem.
... www.linkedin.com/pulse/healthspan-must-remain-privilege-wealthy-should-become ...
Kommentár: 400 millió dollár ! ... Uram, Atyám ! ... Szólni kék Phil Newmannek, hogy ne a
Longevityre pocsékolja el ezt a rémsok pénzt, hanem hozza be az Irgalmas Harmadrendbe,
ennyiből tokkal-vonóval elkészítjük neki az öregedés elleni szert !
 |
|
| R.András |
|
Az én projektem, mellékhatásként, megszünteti az üzleti életet !  |
|
|
| gajo |
|
|
Hm. Ha leírom, hogy miért nem, akkor rontom az üzleted! |
|
| gajo |
|
|
Valamikor régen használtam! Egyik kutya, másik eb. |
|
| R.András |
|
Firefox böngészőt használsz ?
Miért nem ?
|
|
| R.András |
|
A hiba az Ön készülékében van !  |
|
| gajo |
|
|
Nem hagy a gép bejelentve! Útálok bejelentkezgetni! |
|
| gajo |
|
Hm. Ezt majd átgondolom. |
|
| R.András |
|
 Volt londoni nagykövet lehet Kozma Imre atya utóda a Magyar Máltai Szeretetszolgálat élén
2024.12.27.
Szabadhegÿ Pétert jelöli a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) vezetősége új elnöknek a februári tisztújításon – tudta meg a Szemlélek. A szervezetet évtizedekig vezető Kozma Imre atya októberben elhunyt, így az MMSZ első ember nélkül maradt. Az Egyesült Államokban született üzletember régóta tagja a Szuverén Máltai Lovagrendnek, Csák Jánossal – későbbi kulturális és innovációs miniszterrel – együtt volt a Heti Válasz tulajdonosa, de megfordult a londoni nagyköveti poszton is.
Szabadhegÿ Péter 1961-ben New Yorkban született ’56-os emigráns magyar szülők gyermekeként. (Vezetéknevének utolsó betűjét nemesi felmenőire való tekintettel írja ezzel a ritkán használt karakterrel.) A helyi egyetem számviteli szakán diplomázott, majd további pénzügyi tanulmányokat folytatott Londonban és Chicagóban. Dolgozott kockázatelemzőként, később alelnökként a New York-i Chemical Banknál; számos vállalkozásba befektetett, többet irányított.
Harmincéves korában költözött Budapestre. 1991-től a Deloitte & Touche-nál tanácsadói részleget épített ki, 2004 után pedig több kis- és középvállalkozás elindításában segédkezett. Ugyancsak 2004-től Csák Jánossal, a Mol-csoport és a T-Mobile Magyarország korábbi elnökével, későbbi kulturális és innovációs miniszterrel, illetve Kékessy Dezső volt párizsi magyar nagykövettel a Heti Válasz tulajdonosai lettek. Ezekben az években a nevéhez kötődött a Helikon Kiadó, a Borbarát magazin, a vendegvaro.hu portál is. 2014 és 2016 között ő követte Csák Jánost a londoni nagyköveti poszton, majd 2017 után az Arete Zrt. vezérigazgatója, illetve a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpontjának nemzetközi ügyekért felelős igazgatója lett.
Pénzügyi, tanácsadó tevékenysége mellett, illetve annak részeként olyan szervezetekben is szerepet vállalt, mint a Fulbright Bizottság és a Rotary International – itt 2007-2008-ban elnök is volt –, és régóta tagja a Szuverén Máltai Lovagrendnek is. Utóbbinak sokáig az egyik kommunikációs vezetője, a Máltai Hírek című lap felelős szerkesztője, valamint az MMSZ Kormányzati Tanácsának alelnöke volt. Testvére, Szabadhegy Kristóf a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke. Nős, öt gyermek édesapja.
... https://szemlelek.net/volt-londoni-nagykovet-lehet-kozma-imre-atya-utoda-a-ma ... |
|
| R.András |
|
Hogyan szerezhetnénk 50 milliárdot ?
X. Mindenki adakozzék ereje és képessége szerint.
Irányösszeg: mindenki adja be az autója mai értékének 10 %-át.
Akinek 50 milliós autója van, az 5 milliót, akinek 50 ezres, az 5 ezret.
De: mindenki adjon minél többet, amennyit nélkülözni tud.
Itt nem babra megy a játék: az életünkért dolgozunk !
|
|
| R.András |
|
Hogyan szerezhetnénk 50 milliárdot ?
3. Ha 10 millió ember beadna 5-5 ezer forintot, akkor is megvan az 50 milliárd !
Ez nem több, mint egy lottószelvény ára !
 |
|
| R.András |
|
Hogyan szerezhetnénk 50 milliárdot ?
2. Egy áruház parkolójában várakoztam, a mellettem lévő parkolóhelyen egy vajkrém színű,
50 millió forint értékű, se széle, se hossza meseautó. Kisvártatva jön (totyog !) felé
egy vénséges vén fószer, belékászálódik és elhajt.
Namost: ha ez az aggastyán csak 45 milliós kocsit venne, és 5 milliót betenne hozzánk,
és volna 10 ezer ilyen kőgazdag halandó, akkor megvan az 50 milliárd !
|
|
|
| gajo |
|
|
"... Akadémia" Na majd dől a pénz! Mennyit osztol vissza? |
|
|
| R.András |
|
 Irgalmas Harmadrend Sportegyesület |
|
| R.András |
|
Hogyan szerezhetnénk 50 milliárdot ?
1. A legegyszerűbb volna, ha az állam vagy egy magánszemély vagy egy befektető csoport
megdobna minket ennyi pénzzel. Ez 8 év alatt nem sikerült, de semmi garancia nincs rá,
hogy a 9.-ben sem fog ...
|
|
|
| dejszen |
|
Idézet:
Hogyan szerezhetnénk ennyi pénzt ?
Rogánckodunk egy kicsit. 
/Valami szétnyomja az oldalt./ |
|
| R.András |
|
Ma (is), a baleseti rehab-on a fizikoterapeutákkal és a lábadozókkal az élethosszabbításról
beszélgettünk. Arra jutottunk, hogy...
 ... ez (az élethosszabbítás) végsősoron szimpla pénzkérdés. Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, és - bármily furcsa, mégis igaz, - az emberek még a saját életük meghosszabbításán sem dolgoznak, ha nem "motiváljuk" őket. (Ez furcsa: ez olyan, mintha valakinek ég a háza és a háztulajdonos ölbe tett kézzel nézné, mondván, mit fizettek azért, hogy eloltsam ??) ...
Arra, hogy mennyi pénz kell (mivel 8 év alatt senkitől még árajánlatot sem kaptam) csak durva becslést tudok mondani: úgy gondolom, hogy 50 milliárd forinttal már el tudnék indulni.
Ez sok pénz ?
2016. nyarán a magyar kormány 50 milliárd Ft-ot adott egy magyar kisvállalkozásnak az önvezető autó szoftver kifejlesztésére. Ebből én azt szűrtem le, hogy ez _nem sok_ pénz.
Hogyan szerezhetnénk ennyi pénzt ?
(folyt. köv.) |
|
| R.András |
|
Kedves Rend !
Szeretettel köszöntöm magunkat az Irgalmas Harmadrend megalakulása örömében.
Első feladatunk, hogy legyünk sokan.
Javasolom, hogy hívjuk meg mindazokat, akik hozzánk hasonlóan gondolkoznak: nem akarnak
meghalni, ha nem muszáj.
Ha hetente 1 olyan embert meghívunk, aki maga is meghív új tagokat, akkor jövő tavaszra
30 ezren leszünk.
Akkor már majd komolyan kell venni minket !
|
|
|
| R.András |
|
 Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökének búcsúbeszéde Kozma Imre atya temetésén:
"Az árvíz visszavonult, a száz éve nem látott áradás után egy hosszában kettérepedt, összeomlással fenyegető ház maradt. A ház előtt idős férfi ült a padon. Autó fékezett, egy római katolikus pap szállt ki, és odaült a férfi mellé. Az felnézett, és annyit mondott: köszönöm. A pap ezt válaszolta:
- Ezért jöttünk. Hogy segítsünk.
- Nem azt köszönöm, hogy segít, hanem azt, hogy megállt. Hogy … észrevett.
A szavak mintha elfogytak volna, de a két férfi hosszan szorította egymás kezét, míg ültek a szemerkélő esőben.
Kedves Imre atyától búcsúzó, Imre atyára emlékező közösség!
A bevezető mondatokban felvillanó pillanatfelvétel 2005 augusztusából, valahonnan Székelyudvarhely mellől való, a képen felbukkanó katolikus pap pedig Kozma Imre atya. Lovat venni indult Nyárádmagyarósra, hogy a Nyikó menti szörnyű árvíz pusztítása után reményt és lehetőséget vigyen az embereknek. Lóért ment, de ha már ott volt, templomot álmodott a maroknyi katolikus közösséggel. Két éve ebben a templomban zárta gyémántmisés hálaadó zarándoklatát.
Ha volna elég időnk, nagyon sok ilyen pillanatfelvételt tudnánk még felidézni. A képeken láthatnánk Imre atyát a zugligeti templom előtt a keletnémet menekültek körében, a romániai forradalom alatt és után útnak indított segélyszállítmányokkal, a délszláv háború éveiben Vinkovciban és Eszéken a kórházból kimenekített sebesültekkel, vagy éppen az ostromlott Vukovárt körbezáró szerb hadsereg katonái között, miközben Raseta tábornokkal a városban maradt ötezer civil evakuálásáról egyeztet. Láthatnánk a szenvedő Kárpátalján és a magára hagyott Vajdaság utcáin emberekkel beszélgetve, vagy a Szigetköz égető kérdéseiről barátokkal értekezve. De láthatnánk hajléktalan emberekkel karácsonyt ünnepelve, cigány emberek panaszait hallgatva, az Irgalmasrendi Kórház kórtemeiben utolsó vígaszt nyújtva és sok-sok képen idős és fogyatékos emberek körében. Láthatnánk a Szent Péter Bazilikában Benedek pápát köszöntve vagy a Szent Márta Házban Ferenc pápával beszélgetve vagy a Országházban kitüntetés átvétele közben. És láthatnánk távoli földrészeken, Betlehemben palesztin orvosokkal tárgyalva, Srí Lankán a cunami után, Pakisztánban a földrengés túlélői között, afrikai nyomortelepeken épített, ivóvizet szolgáltató központoknál. Mi a közös ezekben a képekben? Az, ahogyan Imre atya jelen volt az emberek között. Nem idegenként. Nem segítőként. Nem hivatásos jóemberként. Aki találkozott Imre atyával, erősebb emberként élte tovább az életét. Mert az igazi jelenlét nyomot hagy. És ami talán még fontosabb: engedi, hogy nyomot hagyjon benne a sóvárgó világ.
Azt a fajta jelenlétet, ami az élet nehéz vagy felemelő pillanataiban egyaránt Kozma Imre atya sajátja volt, legtöbben az 1989-ben megszülető Magyar Máltai Szeretetszolgálat megjelenéséhez kötik. A történet azonban sokkal korábban kezdődött.
Imre atya 1940. június 4-én született a szigetközi Győrzámolyban. Június 4-én. Éppen 20 évvel a drámai nap után. Nem csak a név kötelez, ez esetben a dátum is.
Imre atya egyéves korában elvesztette édesapját, így nagyapja lábainál nőtt fel, rengeteget tanulva a világ egyszerű, de örökérvényű igazságairól. És nem lehet úgy beszélni róla, hogy ne emlékeznénk meg édesanyjáról, Panni néniről, aki az alfa és az omega volt. Imre atya 1958-ban, az ’56-ot követő legsúlyosabb megtorlások idején vonult be a szemináriumba, tanárain keresztül láthatta a „földalatti egyház ragyogását”. Pappá szentelése után Dorogon lett káplán, majd rövid zugligeti kitérő után a pesti ferenceseknél építi fel a híres és a hatalom szemében félelmetes, egyetemistákból szerveződő közösségét. Büntetésből újra Zugligetbe kerül, immár plébánosként. Ott kereste fel őt Csilla von Boeselager asszony és az akkor még emigrációban élő magyar máltai lovagok maroknyi csapata. Ez a pillanat már a Magyar Máltai Szeretetszolgálat történetének kezdete is egyben.
Zugligetben volt egy hely, volt egy helyünk… ahová jó volt megérkezni. Ahol a nevünkön szólítottak. Ahol nem akartak megváltoztatni, de gyorsan kiderült, hogy mennyi jó van bennünk. Minden hibánk és bukásunk ellenére is hittek bennünk és egy idő után már mi is magunkban és a többiekben. Számon tartottak. Mindig volt közösen elvégezhető dolgunk. Ahogy Imre atya sokszor mondta: teltek az éveink, nem csak múltak. Nem volt módszere. Jelen volt. A jelenlétnek nincs módszertana. És igen: nyomot hagyott…
Aki volt olyan szerencsés, hogy Imre atya hittanóráira járhatott, három – sokszor idézett -alapvető leckét biztosan elsajátított. Az első, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. A második, hogy a szeretet sok bűnt eltakar. A harmadik pedig úgy szólt, hogy kockázatvállalás nélkül nincs élet.
A kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat.
Az első lecke azt jelentette, hogy Imre atyához nem lehetett „csak úgy” hittanra járni, hanem mindenkinek nagyon konkrét karitatív feladatot kellett vállalnia. És mi jártunk a mozgássérültekhez, az elfekvőkbe, nagycsaládok gyerekeire vigyáztunk, vagy ruhát válogattunk a pincében. De tévedés lenne azt hinni, hogy közben Imre atya nem tanított. Megszerettette velünk az Evangéliumot, közel hozta a bibliai képeket, emberarcúvá tette a tanítványokat és megértettük, hogy Jézus követése nem a barokk festmények világa. Az egyik legemlékezetesebb tanítása volt, amikor az angyali üdvözletről beszélt nekünk. Máriáról, a kicsi lányról, aki igent mond és aki Gábriel távozása után végtelenül egyedül marad és rettegni kezd, mert tudja hogy senki sem hisz majd neki. Még József sem… És mi nagyon megszerettük ezt a Máriát! Az Ő igenjének a megértése jelentette az alapját mindannak, amire Imre atya tanítása épült.
És gyakorlat volt az oltárszolgálat is. Ott állni vele az oltár körül, ministránsként. Mennyire jó volt! Főleg hétköznap esténként, amikor többen voltunk ministránsok, mint a hívek, ő pedig szóról szóra, mozdulatról mozdulatra bontotta ki a szentmise csodáját.
A szeretet sok bűnt eltakar
A második tanítás arról szólt, hogy nem szabad várni a jócselekedetekkel. Nagy kísértése az embernek, hogy előbb megjavul, aztán majd utána, ha már méltó lesz rá, jót tesz másokkal. Imre atya meggyőzött minket, hogy ne várjunk. Hogy a bűneink felismerése bőven elég az induláshoz. Amikor gyónni mentünk, azzal fogadott mindig, hogy: de jó, hogy itt vagy! És az éppen aktuális bűneink elmormolása után hosszú beszélgetés következett. A lehetőségeinkről, a belénk teremtett erőről, a többiek iránti felelősségről és az elajándékozható életünkről. „Mid van, amit nem kaptál?” – kérdezte sokszor szent Pállal. És gyakran idézte Bubert: „Az ember nagy bűne nem az, hogy vétkezik. A kísértés nagyon erős, ő pedig nagyon gyönge. Az ember nagy bűne az, hogy minden pillanatban Istenhez fordulhatna, de nem teszi.” És mi kezdtük megsejteni a lényeget. És új életek és új hivatások születtek. A zugligeti hittanosok közül több mint húszan választották a papi vagy szerzetesi hivatást.
Kockázatvállalás nélkül nincs élet
A harmadik lecke arra figyelmeztetett, hogy ha mindig számolgatunk, és az esélyeket latolgatjuk, akkor soha nem indulunk el az úton, mert az mindig túl kockázatosnak tűnik majd. Ebből a tanításból tettek vizsgát azok a fiatalok, akik ott álltak Imre atya mellett 1989. augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigiliáján, amikor a kelet-német menekültek megjelentek a templom kertben. És persze velük együtt a Stazi is. Úgy álltunk ott, mint a tanítványok a Galileai tó feletti domboldalon az öt kenyérrel. Nagyjából nekünk is öt kenyerünk volt, mégis 48 ezer embert láttunk vendégül három hónap alatt.
Közben megtapasztaltuk, hogy a csodák nem a csodavárókkal, hanem a cselekvőkkel történnek.
És ez az öt kenyér szaporodik azóta is a Magyar Máltai Szeretetszolgálatban és az Irgalmas rendben, itthon és a határainkon túl egyaránt.
Kedves Imre Atya!
Amikor ezeket a sorokat írni kezdtem, azt vettem észre, hogy életemben először tegezlek. Még sosem tudatosodott bennem, hogy a halottainkat, amint a szenteket is, tegezzük. Mintha a halállal nemcsak eltávoztál volna, hanem valamilyen csodálatos módon közelebb is kerültél volna hozzánk. És most először fejezem be úgy a beszédet, hogy nem nézhetek ki Rád. Keresem azt a kicsi, alig észrevehető bólintásod, amit rendszerint megkaptam Tőled, valahányszor ünnepeiden köszöntöttelek, vagy valamelyik kitüntetésed átvételekor Rólad beszélhettem. Most először van, hogy amikor leviszem a hangsúlyt, nem jön látható üzenet.
Sajgó Szabolcs pap testvéred búcsúzásként ezt írta: nem elmentél, hanem belehaltál egészen az el nem múló Életbe, a teljesbe, amely felé mindannyian tartunk.
Igen, ahogy tanítottad: teljesen elajándékoztad magad. Belehaltál a szolgálatba, a naponta kimondott igenekbe, a végletekig feszített, mégis hatékony tékozlásba.
Köszönjük, hogy mindennek tanúi lehettünk!"
... www.facebook.com/zugligetiszentcsalad/posts/pfbid0a6ihSvMism2gm7pZtpNujrq5wAS ... |
|
|
|