Áprily Lajos: Szeptemberi fák
Bükkök smaragd színét erezve fent az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág. Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.
Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon. Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.
Amerre vitte buggyanó sebét, bíboros vére freccsent szerteszét.
Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért, hogy tékozolta, nézd, a drága vért.
S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol, hörögve összeroskad valahol. |