| Téma: Antikvárium |
|
|
|
| gajo |
|
|
Valahogy sosem kedveltem a Latyikat. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| rintintin |
|
"..Nehéz lehet a családodnak!"
Nehéz.Kb. annyira "nehéz", mint az Önének. |
|
|
| negyven rabló |
|
|
Mondom én, hogy jót akarsz, de borzasztóan szarul fejezed ki magad. Nehéz lehet a családodnak!(Az írásképről ne is beszéljünk!) |
|
| rintintin |
|
Édesapám legeslegjobb barátja a családjával 1956-ban a Sobieski utcában lakott a forradalom idején.Aki ismeri a környéket, tudja, hogy az a hely "mindenhez közel van", ahol akkoriban "lűttek": A LUDOVIKÁHOZ csakúgy, mint a Corvin-közhöz, Nagyvárad-térhez, Ferenc körút-Üllői-út kereszteződéshez stb...A "baráti család" legidősebb gyermeke egy épp érettségi előtt alló, tehát 17-18 éves fiú volt, amolyan akkori "besózott fiatal", aki nem tudott megülni a seggén, s ráadásul a fotózáshoz is ELKÉPESZTŐEN NAGY VONZALMA és talán tehetsége is volt.Minderre szülei "rátettek egy lapáttal", amennyiben Zeiss Ikon, Beltica II., és Retina c., akkor hatalmas nagy értéknek számító masinákkal látták el ezt a "Lacikát".
Igy azután ez a srác fel s alá járta a várost és MINDENHOL FOTÓZOTT: kilőtt tankokat, hullákat, vért, akasztott embert, kibontott keblű forradalmár lányokat...és még minden elképzelhetőt. Természetes, hogy otthon a sötétkamrává alakitott spázban EGÉSZ ÉJSZAKA LABORÁLT, s a negatív tekercsekig előhívott mindent, amit csak lehetett, s azután nov. 6-án MÁR HÚZOTT IS ÁT BÉCSBE--annak rendjemódja, hogy azután csak 1978 körül lássuk újra mint Vermont államban élő USA állampolgár építészmérnököt, aki legközelebb akkortájt tette tiszteletét, mint "nyugatra szakadt hazánkfia".S ő, ez a Laci elmondta akkor, hogy '56-os disszidálását követően gyakorlatilag 15 évig azoknak a fotóknak az eladási árából élt--és jól megélt(!)--nyugaton s az USA-ban, melyeket a pesti utcákon "kattintgatott el" a forradalom alatt, s melyeket magával vitt oda.Ami a lényeg! Ő AZUTÁN NEM FOGLALKOZOTT AZZAL, HOGY HOGY MAGYARÁZZÁK, S MINT MAGYARÁZZÁK AZOKAT A FOTÓKAT, AMELYEKET CSINÁLT.(S KÉRDÉS: 'KÉSŐBB NEM HASZNÁLTÁK-E FÖL "NEMTELEN" S MAGYARELLENES CÉLOKRA IS?)EGY ÉRDEKELTE ŐT CSAK: FIZESSENEK(!!!) MINÉL TÖBBET A KÉPEKÉRT OSZT' JÓNAPOT!
Úgy látszik, nemcsak a könyveknek van meg a maguk sorsa, hanem a fotóknak is.... |
|
| Rendes Kis |
|
 Egy ’56-os fénykép hihetetlen története
Rolf Tóth László MTI-fotóriporter Corvin közi szabadságharcosok egy csoportját ábrázoló fényképfelvételének történetét írja meg,
mégpedig nagy részletességgel. Az olvasó előtt egyetlen fotó segítségével az egész „1956-kérdés”, az események megítélésének
históriája bontakozik ki.
Hogy érthetőbb legyen, mutatom a Tóth-felvétel történetet folyamatábrán:
a Corvin-közi csoportkép, mint az „itt-volt-lét” bizonyítéka, 1956 –→ a Corvin-közi csoportkép, mint az ellenforradalmi bűnök
bizonyítéka a pártállam kezében, 1957-89 –→ a Corvin-közi csoportkép, mint a szabadságharc tiszta hőseinek portréja, 1989 után
A fotó ugyanaz maradt, a megítélések változtak. A fénykép hol a jelenlét vállalásának és demonstrálásának eszköze, hol bűnjel
és bizonyíték, hol a kollektív nemzeti emlékezet építőeleme. Müller Rolf részletesen leírja a felvétel felhasználásait, amiből
nyilvánvaló lesz a vizuális emlékanyag birtoklásának jelentősége.
Hogy pontosan melyik fotóról van szó, azért tessék csak bevásárolni a 2014/4-es Kommentárból.
... http://valasz.hu/itthon/egy-56-os-fenykep-hihetetlen-tortenete-106616 |
|
|
|
|